Rettegek a bölcsőhaláltól! Mit tegyek hogy ne féljek?

Nyugodj meg, semmi okod a félelemre.

A statisztika nagyon kis eséllyel utal ilyesmire.

A későbbiek során számtalan veszély, betegség kerülhet szóba, lesz dolgod elég, ha a valós problémákra koncentrálsz. Az eddigiekből úgy tűnik, mindent megtettél, amit lehet.

Nekem öt gyerekem, 4 unokám van és sok tapasztalatot szereztem, elhiheted.

Természetesen nem azt mondom, hogy figyelmen kívül kell hagyni a lehetőséget, de túl sem kell lihegni, mert magadnak ártasz vele és ezen keresztül a kicsinek is.

Jó anyuka vagy és később magabiztosabb leszel, ne aggódj feleslegesen.

BUÉK

Mindent szuperül betartasz, így a legminimálisabbra csökkentetted a bölcshalál esélyét.

Rizikófaktorok a hason alvás, takaróval való betakarás, játékok, pelenka az ágyban, dohányzás a lakásban. Ha eddig nem riasztott a riasztó akkor nem is fog nagyon.

nekem elsö lányomnál az elsö 3 hónapban rendszeresen riasztott, ö sokszor csak 20 mp-t vett levegöt, de ha utánna olvastál akkor ez is normális, csak idegesítö volt a rendszeres csipogás, de mire beértem már sóhalytott és vett levegöt(sóhalyból tudtam hogy kimaradt a levegö vétel). második lányomnál egyszer sem csipogott.

nyugi

szerintem mindent megtettél, amit lehet

ott a figyelő, az figyel

s ne adj lenne vmi, akkor tudod mit kell csinálni

nagyon kevés esetben riaszt be valós okból és, ha beriaszt is, akkor is az esetek legnagyobb %-ban már a csipogás is felébreszti a babát vagy ha kiveszed.

TÉnyleg lazzítsál, ne koncentrálj erre és minden rendben lesz.

Inkább a szép dolgokra koncentrálj vele kapcsolatba :-))

Picit magadat kellene rendbe tenni. Mindig szorongós voltál, vagy csak a szülés óta van ez? Az állandó ellenőrzési kényszer, nyugtalanság, indokolttá teheti a szakszerű segítség igénybevételét. Ellenkező esetben ez fokozódhat és a babád fogja látni a kárát a túlzott mértékű aggodalomnak.

Amúgy milyen a viszonyod a halálhoz úgy általában? Esetleg volt olyan gyász, amit a mai napig nem dolgoztál fel? A család stabilan melletted áll? Szülés utáni depresszió nincsen nálad? Tervezett baba volt a pici?

A halál ellen sajnos nem lehet tenni semmit, mert mindenkit egyszer utolér. Amit emberileg megtehetsz, azt megtetted. Normális esetben az ember nem gondol állandóan arra lehetőségre, hogy bármikor meghalhat, illetve, hogy bárkit bármikor elveszíthet. Ennek valami oka van nálad. Én nem a babádért, hanem érted aggódom.

Én ugyan ilyen voltam mint te...volt légzésfigyelőnk is amiről persze mindig lefetrengett a gyerek és visított a masina....sose aludtunk...kinyúltam. Én úgy nyugodtam meg AMIT TE NE KÖVESS!!!, hogy magam mellé fektettem és én voltam a légzésfigyelő. Nyugodtabb voltam mert mindig ráláttam és hallottam a szuszogását. Viszont cserébe 6 éves koráig nem tudtam kirakni mellőlem, csak úgy aludt el ha valakihez hozzá tudott bújni...

A 2.fiúnknál már nem használtunk légzésfigyelőt a saját kiságyába aludt és nem lett semmi gondja.

Ahogy az előttem szóló írta...mindent megtettél amit csak lehet azért, hogy elkerüld a bajt.