Egyre többet olvasom itt, hogy a kismamák inkább favorizálják a császárt, mint a hüvelyi szülést. De MIÉRT?!

most komolyan,nem mind1 h ki hogyan szül? nem a végeredmény a lényeg? ha császár akkor császár..főleg ha indokolt..hanem akkor meg miért ne lehetne az anya kérését,félelmeit figyelembe venni?

minden ember más..van akinek ez jobb van akinek az jobb.

én semmi elvetni valót nem látok abban ha egy anyuka választ a szülések közt,kockázatok tudtában.

Két gyermekem van, mindkettő hüvelyi úton született.

Viszont, én mindent megadtam volna a császáros szülésért. (csak az orvosom nem ennek volt a híve)

Az első gyermekemmel rengeteget vajúdtam, kézzel tágítottak, szomjaztam, stb, míg végül megszületett a kisfiam. Varrás közben minden tűszúrást éreztem, iszonyú fájdalmaim voltak. Persze utána napokig nem bírtam felkelni sem, nemhogy a babámért kimenjek. A mellettem fekvő császáros anyukák vígan ücsörögtek, beszélgettek, míg én szenvedtem. Hazaérkezésem után is olyan gyenge voltam, hogy a férjembe karolva tudtam csak pár métert sétálni az utcán, ő segített bemásznom a kádba, stb.

Nem is akartam több gyermeket.

Aztán mégis lett második gyermekünk, vele tervbe volt véve az epidurális érzéstelenítés, de a kislányom olyan gyorsan kibújt, hogy nem volt erre lehetőségem. Így másodszor is mindenféle érzéstelenítés nélkül szültem.

Bár ez nem volt olyan szörnyű, mint az első, de ha választhatnék harmadjára biztost császárt választanék. Mindkét szülésem után császárosokkal voltam együtt, és egyikük sem kínlódott, szenvedett, hanem önfeledten babáztak, a kötéscserén kívül semmi gondjuk nem volt.

nem olvastam a válaszokat...

mikor teherbe estem, akkor mondtam, hogy császárral szeretnék szülni. anyukámnak mondtam... ő fölvilágosított, hogy a császár után hosszabb a lábadozási idő, sokkal fájdalmasabb, sőt még évek múlva is érzékeny lehet a vágás. átgondoltam ezeket. most így utólag már látom, hogy elhamarkodott kijelentés volt ez részemről. átértékeltem a dolgokat, és most bármit megtennék, hogy természetes úton adjak életet a kislányomnak. nem szeretnék lemaradni a szülés csodájáról- bármennyire fájdalmas. remélem szülésig nem lép fel semmiféle komplikáció és nem kerül műtétre sor. ráadásul rádöbbentem arra is, hogy félek a műtétektől...

igaz még nem szültem, de már így állok a dolgokhoz.

december 13.-án megszületett az unokahúgom, 3. baba, 3. császármetszés... nagynéném szenved szegény mint a kutya, fáj neki a seb, nem emelhet nehezet, ergo meg van kötve a keze a napi teendőiben. ez is elrettentő példa nekem. (bár neki sajnos nem volt választása, ha szerette volna sem tudta volna hüvelyi úton világra hozni a picit, az előző császárok miatt...)

Sziasztok!Császárral szültem 3 héttel ezelőtt,én választottam!Vajúdtam előtte 4 órát,mert hiába tűztük ki az időpontot,a kis tökös úgy döntött,hogy hamarabb jön. :)

Egyáltalán nem bánom a döntésem,egészségesek vagyunk.A műtét után nagyon vártam,hogy felállhassak,hogy minél hamarabb regenerálódjak.Hozzáállás kérdése,tudtam mire "vállakozom",nem is hallott senki panaszkodni 1 percig sem.A szobatársam természetes úton szült,neki a leülés ment nehezebben,nekem a felállás...ilyenkor összemosolyogtunk. :) 3 nap múlva már itthon voltunk,nagyon hamar felépültem.

Nekem pl. a fiam sürgősségi lett, a császár mentette meg az életét.

Én meg néha azt nem értem,hogy miért kell általánosítani abban,hogy a császárba mindenki "belehal". Én speciel olyan könnyen átvészeltem,hogy másnap reggel már egyedül sétáltam le a büfébe kávét inni. Itthon mindent tudtam csinálni, amit akartam.

De! A másodikat meg azért fogom programozottal szülni, mert félek! Így,hogy ilyen rosszul alakult az első, meg sem próbálom a természetes szülést. Nekem a babára nézve sokkal több komplikációt rejt a sima szülés, mint a császár.

Férjem által megismerkedtem nemrég egy gyógytornásszal, aki beteg gyerekeket kezel. Nem is egy olyan gyerek van, aki szülés közben lett oxigénhiányos. Na nekem ez, meg az első szülésem bőven elég ahhoz, ne merjem vállalni. Engem nem érdekel,hogy erről ki mit gondol! Nem azért választom, mert nem akarok vajúdni, hanem mert nem akarom a szülés miatt az egész terhességem végig szorongani!