Most 2 hónapos a kisfiam és az édesanyámmal nem túl jó a kapcsolatom (részletesebben lent kifejtem). Helyes-e ilyen esetben a baba-nagymama kapcsolatot ritkítani esetleg szüneteltetni?
Azt az elején szeretném elmondani, hogy tisztelem az édesanyámat, de ő egy nagyon nehéz természetű ember, aki az egész gyermekkoromat negatív irányba befolyásolta, ugyanis rendszeresen bántalmazott. Ennek ellenére szemet tudtam hunyni a dolgai felett, meg tudtam bocsátani. De ez a mai napig mély nyomokat hagyott bennem.
Önző módon mindig a saját problémájával van elfoglalva, semmi nem érdekli. Amikor megszületett a kisfiam, megörültem, mert azt láttam rajta hogy örül az unokájának.
De az elmúlt napokban számomra sértő megnyilvánulási formái voltak, de én ezekre a békesség kedvéért inkább nem is reagáltam. Amikor legutóbb telefonon beszéltünk, fél órán át csak a saját bajait hajtogatta. Nem is érdeklődött irántunk, egy mondat erejéig sem. És amikor egy dologban nem értettem vele egyet, utána elkezdett vagdalkozni régi dolgokkal.
Meg szeretném kímélni a kisfiamat attól az idegbajtól, ami az édesanyámból árad. Mi a férjemmel jól működő harmonikus kapcsolatban élünk már 8 éve. Az anyámat próbáltam távol tartani a magánéletemből, ez valamennyire sikerült is.
Mit lehet ilyen esetben tenni? Minimális kapcsolatot tartsak fent az édesanyámmal vagy amíg nem viselkedik normálisan ne is látogassuk meg? Természetesen arra törekednék, hogy a kisfiam jó kapcsolatban legyen a családtagokkal, de úgy érzem, hogy az anyám nem fog megváltozni. Mi a helyes ilyen esetben?
válasza: válasza: válasza: válasza:Sziasztok!
Köszönöm szépen a sok segítséget!
Én is úgy érzem, hogy az édesanyám nem fog megváltozni, mégha úgy is tűnt egy kis időre. Megpróbálok vele beszélni, hogy
szeretnénk nyugodt környezetet biztosítani a babánk számára. Remélem megérti...
A férjem diplomatikus ebben a kérdésben, nem hangol ellene, de látja mi a helyzet és ismeri régebbi dolgokat.
Mégegyszer köszönöm szépen a sok tanácsot!
válasza:Szia!
Nekem is nagyon emberi volt, ahogy megfogalmaztad ezt a nagyon is nem könnyű helyzetet!
Lévén tanácsot kértél, hát leírom, hogy mit tennék én, s aztán úgy is döntesz belátásod szerint!
Lehet, hogy valahol mélyen, már eldöntötted, hogy nem akarod a gyermekedet az édesanyádra bízni, de mégis írtál. Számomra ezt azt jelenti, hogy az értékrendszeredben ez mégiscsak fontos momentum volna. Ha így van, akkor is a legfontosabb, hogy a saját gyermeked szempontjait vedd figyelembe. Ehhez szerintem az kell, hogy
- ülj le őszintén, de határozottan az édesanyáddal, s mond el neki, hogy bármi is van kettőtök között, a kisfiad minderről nem tehet, tehát ha együtt lesztek, megkéred rá, hogy.... innen már tudod. Fontos, hogy nagyon kedves, de határozott légy, hisz itt most már nem a te és édesanyád "játszmája" a fontos, hanem a gyermeked lelke.
- könnyen előfordulhat, hogy édesanyádnál "ezek a játszmák" sokkal fontosabbak lesznek, mint az unokája. Ezért eleinte semmiképpen ne hagyd őket kettesben, csak ha megbizonyosodtál arról, hogy az unokája van olyan hatással rá, amitől ki tud lépni ebből - az úgy tűnik - rögzült szerepéből.
Ha igen, örülj, s bátorítsd édesanyádat, mert ez egy óriási lehetőség lesz mindkettőtök számára a meglévő viszony rendezésére is! Ha nem, hát neked kell kilépned, de ugyancsak nagyon határozottan. Te, mint lánya, tarthatod vele a kapcsolatot, de hogy a gyermekeddel milyen feltételek mentén léphet kapcsolatba, azt már neked és a párodnak kell meghatároznia, s ehhez JOGOTOK VAN!
Hát, ez az én véleményem!
Békességet és örömet a gyermeketekben!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!