Valamit tényleg rosszul csinálok a gyereknevelésben?

Nem rontassz el semmit. De ugyelned kell arra, hogy olykor mas is vigyazzon a babadra 1-2 orat ugy, hogy te nem vagy ott. Elbucsuzol es mesz, nem integetsz 100 evig. Aztan 1 ora mulva hazaersz, es orultok egymasnak es ezt gyakorolni ha van ra lehetoseg gyakrabban.

Nekunk is volt egy szeparacios szorongas problemank a 9. honap korul. Most mult 2 eves. Apaval, Mamakkal jol elvan.

Ez nem szeparációs szorongás, mert az csak annyit jelent, hogy a gyerek rájön, hogy van saját akarata.

Azért anyás, mert hozzászoktattad, hogy állandóan mellette vagy. Hagyd egyedül játszani, ha hisztizik, se figyelj rá. Hamar leszokik az anyáskodásról.

Nem rontod el. :)

A babád egyszerűen csak anyás. Plusz valószínűleg a szeparációs szorongás is most van. És a sok embertől is megijedhetett.

Úgy segítesz rajta, hogy ha ott vagy vele, ha igényli.

9 hónaposan természetes, hogy kétségbe esik idegen helyen idegen emberek között. Az lenne a baj, ha simán ott lehetne hagyni mindenhol. Szerintem ez teljesen jó reakció a gyerkőc szempontjából. Majd kinövi, de nem egy csecsemőtől kell ezt elvárni. 3 évesen nem lesz vele ilyen gond, meglátod. :) Nyilván, az a kisbaba, aki pici korától arra van trenírozva, hogy magában legyen, az nem, vagy szolidabban reklamál ilyen esetben, de ez sem feltétlenül jelenti azt, hogy ő nem fél az egyedül maradástól, csak éppen megtanulta, hogy hiába sír.

(Van amúgy egy teszt, ami azt vizsgálja, hogy a gyerek biztonságosan kötődik-e. Egy éves gyerekekkel végzik, és zanzásítva a lényeg: az a gyerek kötődik biztonságosan, stabilan, aki sírva fakad, ha idegen helyen egyedül marad, vagy egy idegennel, viszont ha az anyja visszajön, hamar megnyugszik. Ha érdekel, rákeresek pontosan.)