Bennetek is van félsz, hogy olyan vagy hasonló anyósok lesztek, mint amilyet ti kaptatok?

Szerintem attól függ, milyen személyiségű lesz a meny-vagy vőjelöltünk, mit hoz majd ki belőlünk. Ha nagyon nem vagyunk egy hullámhosszon és van egyfajta unszimpátia, könnyű belecsúszni a hárpia szerepbe, mert bármit mondunk, ő úgy fogja látni, hogy ellene vagyunk. Lehet, hogy alapesetben nekik is jó természetük van és másokkal mi is nyugisak vagyunk, de együtt nem működünk. Én ettől félek, és nagyon kívánom, hogy olyasvalaki mellett kössön ki a gyerekem, aki nem ellenszenves zsigerből és én sem neki.

Abban bízom, hogy kamaszkortól kezdve azért lesznek párkapcsolatai és ha azokat tudjuk normálisan kezelni, akkor nem sérül a mi bizalmi kapcsolatunk a gyerekünkkel, és át tudunk neki adni annyi élettapasztalatot és pozitív mintát, hogy olyasvalakit választ életreszóló párként, aki valamennyire beleillik a családba. Ha nem azért házasodik, hogy meneküljön itthonról, akkor talán nem ugrik bele meggondolatlanul semmibe.

De sajna ezekre nincs garancia, ahogy semmire sem. Én attól félek a legeslegjobban, hogy el fogom tudni fogadni a párját, mert muszáj, de soha nem fogom tudni szívből megszeretni, és ő sem engem. (Én egyébként szeretem az anyósom, de ezt megkönnyíti az, hogy messze élünk egymástól, ahogy anyukámmal is.)

Nem feltétlenül leszel kioktató és okoskodó (bár kicsit nagyképű kijelenti olyat h én tudom h SOSEM leszek ilyen vagy olyan. Ezt az egy válaszoló írta), viszont lehet, hogy neked is rosszul fog esni, ha mondjuk a fiad,-miután megházasodott-magasból tesz rád. Sokszor olvasok olyan kérdéseket ahol az anyuka teljesen jogtalanul kapja fel valamin a vizet, és szinte követeli, hogy takarodjon az anyós az életükből, hagyják őket békén, semmi köze az unokájához. Nem mondom, hogy ilyen vagy kérdező, biztos vagyok benne, hogy vannak nagyon bunkó anyósok is, de talán nem véletlen az ellenséges viselkedésük.

Én ezen szoktam gondolkodni. Hogy persze, lehetek én "jó" anyós majd, de mi van, ha a menyem teljesen kiakar majd zárni. Tudom, ez az élet rendje, hogy kirepülnek a gyerekek, na de az azért tényleg igazságtalan, hogy mondjuk huszonakárhány évig szeretem és nevelem a gyerekem aztán csak úgy "kitaszít" az életéből, mert mondjuk a feleségének/férjének nem tetszem...De én igyekszem majd jó anyós lenni, akkor is, ha nem értek valamivel egyet, mert talán ha elfogadó az ember, jobban el is fogadják. :)

az anyósomat néha ki nem állhatom, néha imádom :) szeretjük egymást egyébként, azzal birit csak ki, hogy mindent megvesz nekünk... pl ő adja a húst, mert az nem jó (nem friss, stb amit én veszek, a párom meg nagyon finnyás erre). viszont ha csak megemlítem, hogy ennék mandarint, mikor legközelebb találkozunk akkor ott van fél kiló. ez nagyon jól esik egyébként, csak néha már sok ez a tyúkanyós stílusa.

nem tudom milyen anyós leszek, ezen még nem is nagyon gondolkoztam, de próbálok majd jól kijönni a gyermekem választottjával. ennél többet nem nagyon tudok most elképzelni :) meg az az idő még nagyon-nagyon messze van, addig az én élet felfogásom is nagyon meg fog változni :)

Tisztelem és szeretem anyósomat, de néha elgurul tőle a gyógyszerem....

Olyan nem szeretnék lenni, mint ő, a tipikus fiús anyuka.

Anyukám viszont remek anyós, talán azért, mert ő ritka rossz anyóst fogott ki. Drága anyukám azóta nem egy ideggóc, mióta meghalt a mama.

Egy rossz szót nem szól, nem próbál irányítani minket, viszont amikor segítséget kértünk, azonnal egy hetes szabit vett ki és jött, a rokkantnyugdíjas anyósommal szemben.

Kicsit őrmester, távolságtartó stílusom van, ha lesz lányom, lehet, hogy vejemet fogom nyúzni és nem a menyemet. (Fiam már van, remélem, helyes nőt fog majd ki.)