Anyukák! Ti minden esetben meg tudtátok nyugtatni a babátokat ha nagyon sír? (értsd úgy hogy vigasztalhatatlanul ordít) Nagyon megbántott az egyik ismerősünk. Többi lent!

Nem viccelek, van, h a kisebbikem be is sértődik, és úgy ordít, hogy ihaj. Se cumi, se ringatás , se víz se semmi nem érdekli olyankor. Már az apjára meg rám is "bedurcizott" így, szerintem abban az 5 percben , míg üvölt senki sem lenne képes lenyugtatni.

Csak azért írtam, mert a nagyobbik gyerekemre ez a viselkedés sose volt jellemző,őt meg lehetett nyugtatni....

Egyszer standon voltunk a 10 hónapos lányunkkal és valamin felhúzta magát a lánykám (sokszor csinált ilyet, elég sírós baba volt). Na csak sírt és sírt...megnyugtatni nem tudtam, de a párom sem. Mire a mellettünk kb. 30 méterre fekvő pasas közölte, hogy ilyen szar szülőket még nem látott, és mi az hogy ő nem tud pihenni a strandon a mi gyerekünk miatt, meg amúgy is az ő gyerekei 30 évvel ezelőtt SOSEM sírtak. :)

Akkor rosszul esett, de rájöttem, hogy ilyet csak egy nagyon öntelt, buta és gonosz ember mondhat. Valószínű sokkal gázabb az élete, mint mutatta felénk, és így éli ki frusztrációját. Na meg hiszi a piszi, hogy az ő gyerekei sosem sírtak...gondolom már elfelejtette...

Párom amúgy nem kapott szívbajt tőle. Átvette tőlem a lányunkat és a pasi mellé sétált az ordító gyerekkel és csak annyit mondott neki, hogy na most pihenjen öregem.

:)

Szóval nyugi, beszólogató mindenhol vannak, de hát szenvedjen a saját kis gonosz életével. Tojni rá! :)

Persze, szerintem mindenkinél előfordul egyszer-egyszer egy ilyen.

Nekünk még amikor nagyon pici volt és hasfájós, meg mióta fogzik, azóta vannak ilyenek. A foga miatt volt olyan, hogy hiába ringattam, mászkáltam vele, egyszerűen az "segített csak neki" , hogy álomba sírta szegénykém magát a kezemben, aludt egy fél órát hozzám bújva és mosolygósan ébredt...

Szóval ilyen van, nem néha nem tudsz mit csinálni sajnos... :(

De olyanok véleményével nem kell foglalkozni, akinek nincs gyereke

Lehet, hogy nekem csak szerencsém volt, de én mindig meg tudtam nyugtatni eddig (most 9 hónapos).

De nem értem, hogy a férjednek miért kellett hazajönnie, vagy ilyenkor ő meg tudja nyugtatni?

Igen, utolsó, neked szerencséd volt! :)

Én is azt hittem a lányomnál, hogy hú, de szuper ügyesen csinálok mindent, sosincs semmi baj, soha egy hiszti, látszólag indokolatlan sírás, semmi. Aztán jött a kisfiam, és megtudtam, mi is az a kólika, mi a fogzás, mi a frontérzékenység, mi az éretlen idegrendszer, és milyen az, amikor egy iszonyatosan erős akaraterővel rendelkező, szuper mozgékony, nyughatatlan emberkét kell nevelgetni... :))))