Meddig hagyhatom sírni a másfél hónapos babámat?

Ez nem elkényeztetés, nem itt kezdődik...

Ok nélkül ritkán sír egy gyerek magán kívül, ahogy a kérdező írta. Ilyenkor, sőt jóval előbb tudni lehet már, hogy az a gyerek éhes, fáradt, nyűgös, fáj valamije...

Neki is van komfortérzete, bármi zavarhatja, akár az is, hogy ÉRZI, az anyuka tiszta ideg! Ez egy ördögi kör!!!

szerintem nem normális az, ha egy 1,5 hónapos non-stop sír, valami oka van, annyira még nem akaratos ennyi idősen, főleg, hogy azt írod, az öledben is üvölt.

nyilván 3. gyereknél már tudod mi a hasfájás, így azt akkor zárjuk ki.

biztos elég a tejed? mennyit hízott? mennyiket szopizik? hány fok van nálatok? vízzel meg szoktad kínálni?

nem lehet, hogy a másik kettő túl hangos? vagy nem alszik eleget és azért nyűgös mert annyira le van fáradva az idegrendszere?

cumival mi a helyzet, attól se nyugszik meg?

mióta megszületett megy ez a folyamatos sírás vagy csak pár napja kezdte?

tényleg azt gondolom, hogy valami nem oké, még ha sírós se kéne éjjel-nappal, ölben, ringatva...

Márpedig van ilyen gyerek. Az én nagyobbik fiam is nagyon sírós volt. Mindenki azt mondta, hogy biztos oka van, meg nincs olyan, hogy sírós gyerek. Igenis VAN!

Nem tudtam vele én sem mit kezdeni. Meg kellett várni, hogy nagyobb legyen. 1 éves kora után kezdte abbahagyni.

Most is nyugtalan gyerkőc, de már beletörődtünk: ő ilyen.

Valami érhette esetleg még magzat korában és alaptermészete lett a nyugtalanság.

Nem tudok neked mit tanácsolni, próbáld meg kibírni valahogy. Meg kell próbálni mindent persze, hátha kezelhető a gond, de ha nem, akkor sem szabad elkeseredni. Ilyennek kell elfogadni.

"megszabadulni tőle"

Nagyon fáradt vagy, és egy kis magányra lenne szükséged. HA viszont ez konkrétan megvalósíthatatlan, akkor köztes megoldás valóban lehet, ha hátra veszed kendőben. Ott elnézelődik, akár el is alszik, de mindenképp ugyanúgy érzi a testközelséged mint elöl, csendben van, nem sírdogál. Viszont: Te akár "meg is feledkezhetsz" róla, úgyértem, szinte olyan lehet, mintha nem lenne ott. MIvel szabad a kezed, nem "korlátoz" Téged.

"z alvástréningen átesett babák stresszhormonszintje még akkor is igen magas, amikor már látszólag nyugodtan alszanak, vagyis a szülők szerint "megtanultak aludni". Az alvástréning első napjaiban még a szülő is érzékeli, hogy a baba stresszt él át, hiszen a kicsi kitartóan sír a rácsos ágyban. A harmadik-negyedik napon a legtöbb kisbaba már csak rövid ideig tűnik nyugtalannak, majd álomba merül. Ma már, amikor a gyerek megzavarása nélkül is mérhető az egyik stresszhormon (a kortizol) szintje, több kutatás is indult a területen. Így azt is megtudhattuk, hogy a sírás után elalvó csecsemők kortizolszintje továbbra is magas marad, vagyis magas szintű élettani szorongás élnek át, ám az alvástréning hatása elnyomja a szorongás természetes jeleit. Úgy tűnik, a baba nyugodtan alszik. Hogy a tartósan magas kortizolszint milyen hatással van a csecsemő idegrendszerére, egyelőre nem tudjuk biztosan. Ám egyre több adat erősíti meg, hogy azoknak, akiknek csecsemőkorukban magas volt a kortizolszintjük, felnőttkorukban is problémájuk adódik a stressztűrő képességükkel." innen: [link]

"a kortizol nevű stresszhormon még napokkal az elcsendesedés után is dolgozik a sírós babában. Más szóval a gyerek továbbra is boldogtalan, csak „megtanulta” a dolgot kontrollálni, vagyis nem „szól” róla.(...)Ez azt jelenti, hogy a babák nem tanulták meg, hogyan tudnák kifejezésre juttatni félelmüket és diszkomfort érzetüket, a probléma megoldását csak elfedte az altatás." innen: [link]

"Ha egy kisbabát letesznek, és nem veszik fel, amikor sír, azzal azt tanítják neki, hogy ő nem fontos, a jelzései sem fontosak, nem érdekesek és egyáltalán nem érdemes szólnia, ha valami baja van. Azt hiszem világos, hogy ez hova vezethet. Valóban megtanulja a kicsik nagy része néhány nap alatt az új „rendet”, a kérdés az, hogy valóban ez-e a cél. Sok szülő értetlenül áll később a két-három, vagy hat-nyolc, tizenkét-tizenhat éves gyermeke ellenszenve, idegensége és agresszivitása előtt. Sajnos a szülők nem hozzák összefüggésbe azt, ami pedig nyilvánvaló. Ahol hiányzik a csecsemőkori ősbizalom, ahol nem alakul egészségesen a kötődés, ott bizony később is nehézségekre lehet számítani. A korai kötődésnek nevezett kapcsolat ugyanis éppen az első években épül ki a gyermek és gondozója (édesanyja/édesapja) között. Minél többször kap jelzéseire, éjjel és nappal egyaránt, megfelelő választ, minél inkább kielégítik alapvető szükségleteit, annál inkább biztonságban érzi magát, annál inkább lesz bizalommal a külvilág és gondozói felé.(...)" innen: [link]