Most én lehetetlent kívánok? Más, aki ebben a cipőben jár hogyan oldja meg? Bővebben lent.

Én mindig összeírok néhány kérdést mivel egy nap csak egyet lehet kiírni,hogy el ne felejtsem.Nemrégen még szerepelt a listán hogy egy anya nem is lehet önző?,ezt fel akartam tenni de időhiányban mégsem,itt arra gondoltam volna hogy muszáj e mindig csak a gyereket előtérbe helyezni lehet e saját magunkat is néha lelkiismeretfurdalás és mások szemrehányó tekintete megjegyzései nélkül.De most más a helyzet.

Körülöttem sok olyan ember van akiknek úgy érzem egyszerűbb.Nem vagyunk sem gazdagok,sem szegények,van hol laknunk a lakás saját(lesz)de főznöm kell és befőznöm és lefagyasztanom ami iszonyat sok munkával jár ugye.Nem rendelek és nem bébiételt veszek hanem én készítem.Körülöttem sokaknak nem kell ezt tenni csak az egyszerű hétköznapi házimunka...És a gyerekkel tudnak többet lenni.Én szomorú vagyok hogy nekem ez nem adatik meg mert a szülés sem úgy alakult ahogy kellet volna(koraszülés és 2 hétig nem lehetett velem a lányom)és úgy érzem azt nem adja vissza senki és ezt sem hogy ahelyett hogy vele foglalkoznék és pl ne türelmetlenül etessem hogy még ezt is meg azt is meg kell csinálnom mindig van valami.Hiába lesz télen jó ha most a legfontosabb hónapok elszállnak befőzéssel stb...(kislányom most lesz 5 hónapos)igaz ott van velem mindig ahol én vagyok de ez mégsem ugyanaz mintha esetleg délelőtt is lemennénk vagy csak úgy az ágyon játszanánk.Gondolom nemcsak én vagyok így csak most kifakadva sorstársakat keresek.A férjemmel is emiatt összevesztünk tegnap mert azt találta mondani a nőknek ez a sorsa törődjek bele.Őneki meg el kell tartani a családját.Hát köszönöm szépen...Akár apukák írását is várom. Merthogy ugye én visszaalszom kislányommal reggel(fél 6-fél 7-7 körül ébred)még egy két órát alszunk és férjem azt mondta neki mindegy meddig alszom de már gyerekem van nem heverészhetek 11-ig(megjegyzem lánykoromban is legkésőbb 10-kor fent voltam)és mindent de mindent megcsinálok .