Most én lehetetlent kívánok? Más, aki ebben a cipőben jár hogyan oldja meg? Bővebben lent.

Pfff....

Hát igen! Nem könnyű!

Nekem a párom azt mondta, ne foglalkozzak semmivel, csak a jelennel. A MOSTtal.

Értem ezalatt: amikor én is etetem a picit, jár az agyam, hogy ezt meg ezt kell csinálnom. Így elszáll a jelen pillanat. Érted? Most már változtatok ezen. Csak a jelennel foglalkozom. Nehéz, mert egy nőnek (ugyebár) ezer felé jár az agya. És ne leygél elkenődve. Gondolj arra, hogy van egy gyönyörű gyermeked, nem beteg. Ha beteg lenne, akkor mit csinálnál. Gondolom ismered a kis Lara történetét, a műszíves kislányét.

Én biztos nem tudnám azt végigcsinálni amit az az anyuka. Fél év kórház, műszívvel....

Szóval csak azt akarom mondani, hogy inkább befőzzél, mint hogy egy kórházi ágy mellett üljél.

Remélem most másképp fogod látni az életed.:-)

Minden jót kívánok.

A párodra meg oda se figyelj. Mit tudja ő mi mindennel jár a gyermek. Éjszakai kelések. És ha visszaalszol, akkor mi van? És ha délig, akkor mi van? Ha nem tetszik neki, akkor csinálja ő ezt a 24 órás "szolgálatot".

Pihenj, főz, és éljenek a gyerekek. Csak lazán.

A szülésen meg túl vagy, volt amilyen volt. Megvan a babád, az a lényeg.:-)

És ne irigyeld mások életeét, hogy neked nem adatik meg ez meg az. Másnak más próblémái vannak. Neked ezek.

Próbáld meg a legjobbat kihozni mindenből.

Sok sikert.

Ne keseredj!!!!

Szerintem ne legyen lelkiismeret-furdalásod! Én is hasonló cipőben járok, annyi különbséggel, hogy én szoktam venni bébikaját, mert a házimunka miatt nem jutok el addig, hogy főzzek a picinek és mindig friss alapanyagok után rohangáljak! De ha főztem neki és pár adagot le is tudtam fagyasztani. Én reggel 6-kor kelek a párommal, hogy mire a pici kell, én a reggeli fürdőszobai tevékenységemet elintézzem. Én is néha kiakadok, mikor Miss Jólöltözöttet látom a bevásárlóközpontban flangálni a babájával és utána beszáll a luxus terepjárójába.

Én is fagyasztóba teszek be nyári dolgokat, és lekvárt is főztünk be a párommal. Nekem sem sok a gyedem, főleg két hitel mellett. És örülök, ha este elnyúlhatok a kádban! Ja és, hogy lyuk van a se..emen! Szóval, ha egy kicsit magadra akarsz fordítani időt, javaslom mikor napközben a babó elalszik, akkor csináld azt, amit szeretnél. Nyúlj el a kanapán, manikűrözz, mosd meg a hajad, ami jól esik. Úgy sem látja senki. Este meg add elő a párodnak, hogy te mennyit dolgoztál! :)))) Nálam is szokott olyan lenni, hogy feszül a húr, olyankor ledőlök a kanapéra, elég egy negyed óra, és kicsit rendezem a gondolataimat. Szóval nyugi! Szerintem minden anyuka küzd ilyen problémákkal, csak nem látod rajtuk.

Szia!Én is pont így érzek.Valahogy soha sincs időm magamra,leszámítva napi kb fél órát.Én egyedül nevelem a kislányomat,a férjem két hetente meglátogatja a lányát,de akkor is minek.Nem csinál semmit.Ráadásul anyagilag sem támogat.Amikor alszik a lányka,akkor mosogatok,főzök és egyéb háztartási munkát csinálok,vagy hajat mosok,gyorsan fürdök stb.Mindent kapkodva és feszülten,mivel nekem kell mindent megcsinálni.Két hitellel a nyakamban nem éppen nyugisak a napjaim.Mindig félek,mi lesz holnap?!De a lányomért mindent megteszek és meg is fogok tenni.Csak egy kicsi pihenés jól esne.

Neked is kitartás,a gyereked miatt.

nálunk nem befőzés van, hanem festés. vagyis festés utáni takartás. eltart 1-2 hétig, de kitaláltam, h napi fél órát szánok rá, mert a fimmal is kell lennem. nem foglalkozom a lakással, peidg dühít, h mennyi minden hátra van még.

a párom meg... hát mostanában szót sem érdemel. nem is részeltezem. szóval hidd el, mindeki küzd ilyen gondokkal, szerintem is lazíts, amikor csak tudsz. nekem a fiamdéli alvása közben van ez, vagy este a kádban, az felér 1 wellness hétvégével időnként:))

nyugi és pihi!!!:)

Még nem olvastam el végig a kérdésedet, mert elég hosszú.

Az elején elakadtam. Én úgy tudom, óránként lehet egy kérdést feltenni. Rosszul tudom?

Bocs az offért.

szia

szerintem fontos lenne mindannyiunknak idot szanni mgunkra, de nekem sem megy. nincsenek anyagi gondjaim, de igazibol koltekezni sem szeretek, nem vagyok"plazacica", de megtehetnem, hogy mindenfelet osszevasaroljak a gyereknek, megsem teszem. az uveges bebietelt nem fogadja el, csak amit fozok neki.nekem az a normalis, hogy a ferjemet ebeddel varjam haza, a gyereknek is keszitek, a fagyasztoba teszek el telire stb. sajnos egyaltalan nincs segitsegem(csak a ferjem, de ha nem ugyeletes akkor is neha este er haza), szoval egyedul egesz nap a gyerekkel nekem jolesik neha, ha van mit csinalni, ot is kiviszem magammal es enekelunk, hintazik, jatszik a konyhaban, valahogy jobban telik a nap. csak azt tudom tanacsolni, ne legy elkeseredve, nekem nagyon neheznek tunt mindez mikor 5 honapos volt a gyerekem, sokat sirtam es szinte semmire sem volt ido, de lassan 8 honapos lesz es egyszeruen nem kell mar annyit jatszani vele, hordozgatni, nem cirkuszol mindenert, probal maszni, gurul, felul, szoval elvan magaban, de ott kell lennem a latotereben. szoval, picit legy turelemmel meg, mert valtozni fog a helyzet

Én is nagy befőző voltam. A babám 10 héttel született előbb, ő 5 hétig nem lehetett velem. Én a főzésen és az átlagos házimunkán kívül nem csinálok semmit. Rossz volt nézni, ahogy lerohadt a sok gyümi a fáról, de a babám sokkal fontosabb. Gyümölcs lesz jövőre is, viszont ilyen édes pici nem lesz többet a lányom. A férjednek meg azt üzenem, hogy csak 1x csinálja végig 1 napod.

A babád és te most a legfontosabb. Magaddal is törődj, mert ha te kiegyensúlyozott vagy, akkor a picikéd is az lesz. Pihenj amennyit csak tudsz, még ha csótányok szaladgálnak a konyhában, akkor is. :)))))))))))))))))

hasonlóan az utolsó válaszolóhoz a mottóm:

öreganyám lesza.om a halált.

sose voltam a rend mintapéldánya és a főzési tudásom sem a legjobb(nem is eszi meg a baba),mindig csak annyit takarítok,főzök,amennyi épp jól esik.ha egy szobát meg tudok csinálni egy nap,az már jó.mivel mi inkább este evők vagyunk,így ráérek főzőcskézni,mikor apa már itthon van,és ő foglalkozik a fiunkkal.eleinte könnyebb volt,hiszen akkor szinte csak evett és aludt a manó,most meg úgy néz ki rajta van ez az "anya kell csak" korszak.Ha nem lát üvölt,nyűgös és szinte nem marad el egyedül.és ha jól sejtem hamarosan(csak tudnám mikor)végre lesz foga.

Én is sokat gondolkodtam ezalatt a 9,5hónap alatt mióta megvan a manó,hogy csak és kizárólag Őneki kell az 1.helyen állnia?Minden pénzem rá kell e költenem,én mikor lehetek soron?...és a társai.Arra jöttem rá,hogy a létfontosságú dolgokat megveszem neki,és utána én jövök.Ha ez csak egy kozmetikus,fodrász,vagy épp egy új nadrág is.Mostantól havi 2 "luxust" én is megengedek magamnak.Hiszen nekem is jár a pihenés,a jó érzés,hogy végre kicsit kikapcsoltam.A férjem szerint lusta vagyok,de kérdem én,neki mennyiből állna elmosogatni,felmosni egyszer egyszer?!Én sajnos nem alhatok soká általában 5:20-6között kelünk a fiammal egyetemben.Jobb mint a vekker :-) így ha nagyon fáradt vagyok akkor bizony 1 órácskára délután ledőlők vele.Befőzni nem szoktam,inkább frissen turmixolok amíg tart.Most akarok majd ivólevet készíteni bodzából,almából neki.Kicsit macerás lesz,de majd valahogy megszervezem.

Tehát inkább babázzunk,minthogy azon keseregjünk, mi lett volna/lenne ha....

Fel a fejjel,láthatod,nem vagy egyedül.Mindenkinek megvan a maga keresztje.Mellesleg én már 2 hónapja papírozok a fiammal egyetemben(mindig vinnem kell magammal),lassan átíródik a nevünkre a ház,és kb 22év múlva a miénk is lesz :-)