Hogyan kezelitek 2 évesetek hisztijét?

Következetességgel, nagyon sok türelemmel és sok magyarázással kezelem én a fiam hisztijét, így szerencsére nagyon ritkán van hisztiben részünk.

Amikor a fiad ledobja az ételt a földre, el kell neki magyarázni, hogy az étel nem játék, azzal nem szabad játszani, nagyon drága és nem dobáljuk a földre. Ha te mégis ledobálod a földre, akkor nem kell enni. Ha még egyszer ilyet csinálsz, kikapsz érte és elveszem tőled. Ha még egyszer megcsinálja, el kell venni az ételt és mehet éhen az asztaltól. És ezt annyiszor, amíg abbahagyja.

Ha kiabál veled, el kell magyarázni, hogy anyával nem szabad kiabálni, mert megbánt vele és sírni fogsz. Vagy ha kiabálsz anyával, akkor anya kimegy és itt hagy téged. És akkor kimész és otthagyod.

Én sokszor leülök a fiammal és elmagyarázok neki mindent, hogy minek mi az oka, minek mi a következménye, mikor mit fogunk csinálni, úgy általánosságban, vannak dolgok, amiket még nem ért meg, de rengeteg mindent igen. Így nem szokott probléma lenni. Hamar megért mindent és nem áll neki hisztizni. Bár én kezdettől fogva így csinálom.

Ha ezek ellenére is hisztizik, akkor az vagy azért van, mert front jön, vagy mert keveset aludt, vagy rosszul aludt, fáj valamije, akkor nem igazán hatják meg őt sem a dolgok, de olyankor is tartom magam a következetességhez, csak akkor még több türelem kell. De persze én sem vagyok szuper anyuka, van mikor nálam is betelik a pohár, de ritkán.

Üdvözöllek a dackorszakban.

26 hónapos a kisfiam, így tökéletesen tudom, érzem mit írsz...

nem tudsz mást csinálni, csak magadra erőltetni a nyugalmat. Hát nem könnyű, de hosszú távon nekem ez vált be. (van egy 4 évesem és egy 13,5 évesem is)

Ha épp hisztizik valamiért akkor leguggolok hozzá, és kezembe fogom a fejecskéjét, hogy rám nézzen. Mondom neki, hogy tudom, most mérges vagy, de ha befejezed a sírást akkor elmondom mi fog következni most. És szépen ha lehiggadt akkor elmondom neki, hogy igen, ha szépen feljön a lépcsőn akkor otthon ez és ez lesz, milyen jót játszunk, stb.

Evéskor szoktam hagyni, hagy fusson egy két kört, és megkérdezem éhes-e még. Ha igen akkor magától jön enni, ha nem akkor pedig a hiszti ellenére sem tudnám megtömni...

Eleve próbálom megelőzni, hogy elhatalmasodjon a hiszti:

-miért nem csukhatja ő be az ajtót? (max megnézem rendesen csukta-e be)

-miért is nem léphet pocsolyába? (két lépés múlva száraz a lábnyoma... viszont csak úgy mehet bele ha nem csapja a lábát) stb Ezek annyira apróságok és nagyban megkönnyíti az életet, ha nem kell kihisztiznie, hogy ő csináljon valamit. (nálunk még a mosógépet is ők kapcsolják be)

Próbáld sok-sok türelemmel kezelni, viszont következetesen... ne üss, mert azt hiszi jó megoldás és ha dühös akkor visszaüt.

...és igen, ha ez elkényeztetés akkor vállalom, de hát kit kényeztessek, ha nem a saját gyermekeimet. Viszont tisztelettudóak, híresek arról, hogy szépen köszönnek, megvan a bizalmuk, mert tudják, hogy kérdezhetnek bármit.

Fog ez menni :) sok sikert!!

elsö nagyon jól leírta.

nekem is 2 éves a kislányom, de ö 1 évesen kezdte a dackorszakot, és a nyáron volt a tetöfoka.

jön megy a hiszti, de egyre jobban kezelhetö.

Ahogy elsö írta. elöször rászolsz és elmondod ha mégegyszer elöfordul mi lesza következete. Minél élesebb határt húzol annál jobban fogja tudni. Pl én annyit nem könyörgök mint az elsö. ha egyszer ledobta és még egyszer megteszi akkor lehet menni az asztaltól, és akkor jöhet vissza ha tud viselkedni.

Kézre ütésnek semmi értelme nincsen, ezzel csak azt tanítottad neki, hogy ha mérges akkor üssön, így nem meglepö ha oviban vagy bölcsiben ütögetni fogja a többi gyereket, mert azt gondolja így helyes ha mérges vagyok ütök mint az anya.

Amúgy semmi baj nincs a gyerekeddel, csak dackorszakos. Idöbe tellik mig megtanulja mit szabad és mit nem. Pl lányom kipakolta a zoknikat a szekrényböl mire felértem a szobájába. Addig se cumi, se alvás, semmi nem volt míg össze nem szedi. Az elsö ilyen alakalom után sírt kb 10 percet mire össze szedte, ma már simán semmi sírás nélkül össze pakolt rögtön.

vagy fözés közben(ott ül a pulton mellettem)ledobott egy üres zacskot. ekkor letettem és mondtam neki hogy akkor jöhet vissza ha felveszi. régebben sirdogált egy kicsit majd felvette, és vissza ültettem. ma már rögtön felvette, kidobta és kéretszkedett vissza.

ha ti most kezdtétek a dac korszakot akkor eltart egy darabig még.

én is úgy vagyok vele mint az utolsó, ami alapvető tilalmat nem sért, az belefér,persze ésszel.

Ha viszont leveti magát a földre, 3szor próbálom szép szóval elmagyarázni, miért is nem lehet ezt vagy azt, 4. lépés hogy rázárom a szobaajtót. 2hétig tombolt (nem egyhuzamban, hanem ez volt a reakció), utóbbi napokban viszont vagy nem is jön a hiszti, vagy megbeszéljük, vagy játszik a szobájában üvöltés helyett, esetleg elterelem a figyelmét csiklandozással, segítségkéréssel és elfelejti mi is volt a hiszti tárgya. Akivel nincs beszélni, annak miért hallgassam az üvöltését? Márpedig tudom hogy mikor jogos és mikor nem, minap szívszaggatóan nyafogott a fürdőben és magát nézte a tükörben, mondtam neki hogy milyen csúnya amikor így néz ki, mosolyogjon és hirtelen átment mosolygósba, mórikálta magát a tükörben, el is felejtette a nyafit. Én ezeket alkalmazom.

Hát először is nyugodj meg!!Nem vagy egyedül! :)Ha kicsit keresgélsz nagyon sok ilyen fajta kérdés van itt fent az oldalon, többek között már én is írtam itt ki aggódó kérdést! :)

Igen-igen!!!A következetesség..az nagyon fontos.Amit nem lehet szerdán, azt még vasárnap sem.Valahogy meg kell tanítani a kicsiknek is a határokat.Mindenkinek más válik be.Nálunk sincs még be vált módszer, a 23 hónapos lánykámnál.Pl amit a párom csinál az hülyeség..de hiába mondom neki gondolhatod.Ha a lányom bármiért el kezd nála hisztizni, ő folyamatosan azt mondja neki "hogy ha nem hagyod abba, ez lesz meg az lesz, meg így meg úgy".Ez addig megy amíg a kisasszony el nem hallgat...és ennyi volt.Mi a következtetés??Ordít és nincs semmi következmény..Sőt még jól fel is tudja idegesíteni apát..hurrá...

Nálam már tudja, hogy nem tehet meg mindent.Pl én simán fel meg le öltöztetem, az apjánál meg olyan mint egy kis ugribugri..tegnap is azon röhögtem, hogy vagy negyed óra volt mire levetkőztette fürdetéshez.Persze ilyenkor mindig mondom a magamét..na mindegy..átmentem kicsit apa nevelőbe is itt hirtelen.. :P

Nekem ami bevált a lányomnál, az ha elkezdi a hisztit, úgy csinálok mint ha nem is hallanám.Slussz passz..addig amíg nem fejezi be, nekem nem is létezik.De nagyon nehéz volt az elején, de most már szinte nem is próbálkozik nálam.Persze ezt nem lehet minden élethelyzetben meg csinálni. Pl ez a kaja ledobásnál nem válik be.Nálunk szerencsére már az a korszak elmúlt.Én arra jöttem rá, hogy ezt akkor csinálta, amikor nem volt elég éhes.Újra kellett csinálni az egész napirendet, mert én pl hiába ültettem be pontban délbe az etetőszékbe, ha még nem volt éhes a 10 órai után.Úgy hogy én elkezdtem elhagyni a 10 óraizást, és azóta mint a kisangyal úgy eszik.

Egy szónak is száz a vége..a lényeg, hogy próbálkozni kell.Mindenkinél más válik be.A verést meg rakd el a fiókba arra az időkre, mikor először jön haza részegen!! :D Jó csak vicceltem..de tényleg az csak agressziót szül.

Ez a dackorszak. Tudom nem megnyugtató, de minden gyerek átesik ezen. Én több módszert is alkalmazok, helyzet adja, melyiket választom:

-szépen elmondom százszor, hogy miért nem lehet az amit ő akar

-hagyom hisztizni, ha az utcán földhöz veri magát, akkor leguggolok mellé, és megvárom, míg befejezi (most más ez nem jó, mert nagyon hideg van hozzá), ha itthon hisztizik, mehet a nagyágyre durcizni, míg lehiggad

-nála ritkán, de előfordul, hogy az öklendezésig hisztizi magát. Ilyenkor bevizezem a kezem hideg vízzel és az arcára szorítom, miközben a szemébe nézek. Eddig ezt kétszer kellett, de rögtön lehiggadt. megkérdeztem tőle? Megnyugodtál? Igen. Jól esett a hideg az arcodnak? Igen. (komolyan megnyugtatta, persze azért mert a hideg kezem volt, egy pohár hideg víz nem így hatott volna szerintem). Utána megtörlöm.

Minden alkalommal, ha lehiggadt, akkor megbeszéljük, mi volt az oka, hogy nem engedtem.