Mindenki azzal rémisztget, hogy az első pár hónap "borzalmas" lesz. Tényleg?

Nekem abszolút nem volt borzalmas az első pár hónap, sőt. A kislányom egy kis tündér, nagyon jó baba volt, jól szopott, volt elég tejem, sokat aludt, amikor ébren volt alig sírt, nézelődött, már első nap mosolygott. Mint az álom :-)

A húgom mondjuk nagyon kiborult mert az ő kislánya állandóan sírt, elég depressziós is lett, az ő számára tényleg borzasztó lehetett az első időszak. Fiúkkal nehezebb eleinte, állítólag.

Én 2 dolgot tudnék kiemelni, ami miatt azt mondom én nem igazán tudtam élvezni az első 2 hónapot.

1. Kevés volt a tejem, ezért sokat sírt. Elkezdtük a tápszer kiegészítést. Mégtöbb munka lett így, de legalább nem sírt annyit. Mivel én csak anyatejet akartam neki adni, de nem nem akart több lenni, így ezzel idegesítettem magamat.

2. A sok különböző tanács (szopi, alvás, sírás, ötlöztetés). Ahány ember annyi mindent mondott, sőt néhány rokon úgy döntött, hogy teljes mértékben beleszolhatnak pl a szopizás témába. Mivel első baba, nem volt tapasztalatunk és minden tanácsot megfogadtunk, a végén már zsongott a fejünk. Elkeseredett voltam.

Tehát amit a következő babánál fogok csinálni:

- az elején szopi ezerrel, hogy induljon be jól a tej, nem várok ki 2-3 órát etetések között. Ha mégsem megy, akkor tápszer pótlás lesz lelkiismeret furdalás nélkül.

- mindenki megtarthatja magának a véleményét, úgy fogjuk csinálni ahogy nekünk jó és ahogy érezzük, hogy jó.

Egyébként teljesen felesleges előre rágódnod ezen. A 6. hónap már csodálatos! :) Az idő gyorsan megy, ha lesz is problémád csak gondolj arra, hogy ez csak átmeneti, csak pár nap, pár hét és utána lehet minden megváltozik. A lényeg hogy működjetek együtt a pároddal.