Jó-e egy két éves gyereket bölcsődébe adni? Ártok, vagy használok neki ezzel?

Két éves szerintem már nem pici hozzá!

Én ezzel úgy vagyok,hogy anno minket is beadtak bölcsibe, engem speciel ennél még korábban, mégsem lettem sem mentálisan sérült, sem lelkibeteg!

Lányom 23 hónaposan ment bölcsibe. Szerintem én jobban aggódtam, mint amennyire őt megviselte. Sőt, kifejezetten szereti. 2 hónap alatt 6 mondókát fúj kívülről, amit ott tanult. Mindig mesél róla mit csinált, emlegeti a csoporttársait. Okosodott, ügyesedett, minden. Szóval bejött a lányomnak.

Tény, hogy azóta azért anyásabb, és nagyon szeret otthon lenni, kiélvezi a pillanatokat, amikor nem kell bölcsibe menni, de közben meg jó érzéssel emlegeti a bölcsit.

2 évesen már nem olyan kicsi, hogy nagyon aggódj rajta. Persze mint anya, megértelek, az "elválás" a "nagybetűs" élet a gyerek számára mindig ijesztő egy anyának. De ne félj, a gyerkőcök nálunk általában sokkal rugalmasabbak és alkalmazkodóbbak.

Én még 6 évesen is üvöltöttem az oviban reggelente, úgy utáltam.

Aztán ennyi, felnőttem, nincs semmi bajom, nem lettem korlátozott, azért mert nem szerettem bemenni oviba kicsiként...

Tudom, hogy egy szülőnek tök rossz. De egyrészt van más választásod? Otthon tudsz vele maradni? Illetve ez az élet rendje, és ne gondold hogy 3 vagy 4 vagy akárhány évesen könnyebb lenne. A betegségeken meg át kell esni, bármikor is kerülne közösségbe valószínű az első időszakban beteges lenne. Mert hát itt találkozik a bacikkal igazán. Ez ellen sem tehetsz sokat. Túl kell rajta esnie.

Lányom minden áldott nap elmondja, hogy bölcsi nem-nem, rázza a fejét, van hogy sírva megy be, de közben meg nagyon sok élményt hoz haza, okosodik, és az elmondások alapján jól elvan bent szomorkodás nélkül. Délután meg hazavisszük és kisírja magát nekünk. Ne hidd azt, hogy egyedi probléma ez. Sok gyerek így adja ki a feszültséget, amit az elválás okoz. Viszont ez sem tart örökké, szocializálódnak, okosabbak lesznek, és tudni fogják másképp is kezelni a helyzetet.

Neked megterhelő, de ő ettől még szeret téged, és nem haragszik rád. Bennük ez nem így csapódik le.

Te pedig vedd kicsit lazábban. Ha neked fáj, ha te is agyalsz állandóan, akkor ezt megérzi, de gondolom ezt tudod.

Nyugi, jó lesz.