Jöhet egy anyós kérdés?

Őszintén? Én nagyon rossz kapcsolatban voltam az Anyósommal, így valami horrorra készültem a leírásodban. Ezzel szemben itt annyi a probléma, hogy ott kell lennetek pár hétig és eltűrnöd, hogy más a véleménye. Két jó tanácsom van, vagy egy-két hétig szépen megpróbálsz ahhoz alkalmazkodni, hogy az Anyósod a lehető legkevesebbet hallja sírni/hisztizni a gyereket, vagy hamarabb hazamentek és laktok a felújítandó házban. Én elhiszem, hogy dühítő, hogy más beleszól a nevelési elveidben, de ilyenek az emberek el kell fogadni, hogy másnak más a véleménye. Hidd el még egész szerencsés vagy, hogy csak duzzog, és nem oktat ki, vagy a férjedet hívogatja, hogy rád panaszkodjon...

Egy jó tanács az evéssel kapcsolatban.

Első gyerekemmel agyon zaklatott a védőnő, szerinte nem gyarapodott sosem eléggé. Mindenféle okos tanáccsal ellátott, persze igyekeztem mind betartani. Gyakorlatilag az egész nap az én erőszakoskodásomból állt, mert etetni akartam úgy ahogyan azt tanácsolták a gyerek persze ezt nem így gondolta. Nos majdnem egy éves volt, mikor költöztünk. Más lett a védőnő aki nem volt annyira lelkes, mint az előző, pont lesz.rta a gyerekem gyarapodását. Elmaradtak a jó tanácsok, én pedig szépen lassan megnyugodtam. Egy éves korában önszántából áttért a mi ételeinkre, velünk étkezett, evett amennyit evett. Mire bölcsis lett ő lett az egyik legjobban evő gyerek a csoportban. És most is ép csak a minimumot üti meg a súlya!

Amúgy 3 gyerekem van, mind pehely súlyúak. Legkisebb gyermekem 17 hónaposan 9100 gramm és 82 cm volt. Ennek ellenére meg van elégedve velünk a gyerekorvos mert tudja, hogy a gyerek szívesen eszik annyit, amennyit eszik, változatos, egészséges ételeket kap. De én biztos, hogy nem erőszakoskodom evéssel kapcsolatban, mert attól csak az evés szeretetét ölöm ki a gyerekemből.

Ha nem etetném a gyerekem játékosan, nem enne, így is annyit mint egy madár. Jött az elején anyukám, hogy majd megjön az étvágya stb. Elmagyaráztam, hogy tudom mi a teendőm és hinnie kell abban, hogy nem akarok rosszat az unokájának! Tanácsolom mond el a kedves mamának, hogy bízzon benned.

Az hogy felhúzod magad, amikor látod hogy otrombán néz, természetes, hszen belemagyarázol már majdnem azt is, amit nem is gondol. Ki kell bírni, lenyelni a békát vagy borítani a bilit, én az elsőt választanám.