Hogy tanítsam meg a babámat egyedül elaludni?

Kedves 10-es válaszoló!

Nem értek Veled egyet! Én nem hagytam a gyerekemet fél órákat-órákat sírni! SOHA! Szerintem attól, hogy egy baba "egyedül" alszik el, attól még nem lesz elhanyagolva. Teljesen feleslegesnek érzem, hogy egy anya éveken keresztül 40 perceket töltsön altatgatással. Neki se jó, a gyereknek se jó. Ez nem a szeretet hiánya. Egész nap lehet szeretgetni azt a gyereket, összebújni, megpuszilni bármikor.

És annak ellenére, hogy szerintetek én ilyen zord anya vagyok, a kislányom 2 évesen "tüneményes, kíváncsi, kreatív" gyerek lett (ahogy Ranschburg doktor mondta), aki egész nap vigyorog, imádja a "rettenetes" anyját és az egész világot. Úgy ahogy van! Úgy, hogy este elbúcsúzik a szüleitől és vidáman vonul az ágyába a testvérével együtt!

A szülei meg tudnak pihenni... Ami szerintem a szülőknek szükségük van!

"Teljesen feleslegesnek érzem, hogy egy anya éveken keresztül 40 perceket töltsön altatgatással. Neki se jó, a gyereknek se jó."

Nekünk jó. Én élvezem, hogy esténként összebújunk, és ringatózunk a hintaszékben amíg el nem alszik. Jó érzés szeretgetni őt, és nem akarom elszalasztani ezt az időszakot, olyan gyorsan felnőnek, és nemsokára már ciki lesz neki, ha anya meg akarja ölelni.

"A szülei meg tudnak pihenni... Ami szerintem a szülőknek szükségük van!"

Ezt senki nem vitatja. Pihenünk, kikapcsolódunk, miután ő elaludt. Mert ha így, ringatva, biztonságban alszik el, akkor általában egy nyikkanás nélkül alszik reggelig.

Megint én, a zord anya.

Ha nektek úgy jó, összebújva, akkor csináljátok úgy. Senki nem akart róla lebeszélni. De azért nem kell ennyire beszólni, ha valaki másként csinálja a dolgokat ("utolsó, gratulálok").

Én csupán a Kérdezőnek válaszoltam, aki arra volt kíváncsi, hogy hogyan tanítsa meg a babáját egyedül elaludni. Én így csináltam és kész. Nekünk meg így jó. Minden család más...