Csak én leszek ideges attól ha anyukák a neten produkcióztatják a gyereket, fotózzák kiírják hogy már forog beszél ül áll sétál iszonyú korai időpontban?

Ezen régen én is sokat törtem a fejem, de ma már nem pazarlom erre az időmet. Újra regisztráltam, és szigorúan csak azokat igazolom vissza, akik tényleg érdekelnek.

Nézd, olyan rossz volt olvasni olyan anyukák postjait, akik nem foglalkoznak a gyerekükkel- tudom, mert a párom gyerekéről van szó. Ha valaki nem ismeri azt az anyukát, azt gondolja, hogy ő az igazi hősanya- ilyen jelzőkkel is illették. Állandóan a közösségi oldalon lóg,a gyerekről ír, képeket oszt meg ahelyett, hogy odaülne mellé, foglalkozna vele (amit igencsak kellene), vagy esetleg játszanának valamit közösen. Ezeknek a nőknek az önbizalma a kapott likeokkal nő egyenes arányosan. Nincs mit tenni, vannak ilyenek, ez az életük. Én nem vagyok rájuk kiváncsi.

Én megfogadtam, hogy soha, de soha nem leszek facebook anyuka.

Nem értem, mire ez a nagy felháborodás. A Facebook-on mindenki idegesíthet valakit, valószínű, Te is, kérdező. Az anyukák a gyerekképekkel. Az elvált 40-es a "jajjdejó, ismét szabad vagyok" kiírásokkal. A szerelmes tini a videókkal, meg a tízesével kiszórt, előre gyártott szerelmes idézetekkel. A szingli 30-as a koncertképekkel, meg a Michael Jacksont éltető fotókkal. A magányos nyugdíjas a cicája-kutyája képeivel. A semmit ki nem rakó pedig éppen azzal, hogy minek van fent, ha sosem oszt meg semmit...

A Facebook-on ugyanúgy, mint az élet többi területén, mindenki prezentál valamit. Általában mindenki azt, amiben a valóságban a leggyengébb. Aki nehéz körülmények között él, az büszke rá, hogy a gyerekének mégis mindent megad. Aki anyaként már beleőrült az otthoni peluscsere-büfiztetés-cici körforgásba, az szereti azt érezni, hogy van értelme annak, amit csinál, tehát megosztja, hogy a gyereke milyen ügyes. (Hiszen az ő élete erről szól napi 24 órában.) Az állatvédő meg az összes gazdikereső kutyát posztolja, mert ez által azt érzi, hogy aznap is tett valamit azért, amiben hisz...

A Face kaput nyitott az emberek lelkének legbelső zugaiba. Egy pszichológusnak ma már elég megnéznie, mit posztolsz egy hónapon keresztül, és mindent tudhat rólad, és arról, ami nyomaszt, ami a leginkább kitölti a gondolataidat. Ez nem az intimitásról szól. Aki intimitásra vágyik, az nem regisztrál közösségi oldalra. Akinek az élete teljes és tökéletes, az valószínűleg nem is vágyik rá.

Az élet azonban nem tökéletes. Az emberek sem azok. Te sem vagy az, kérdező. A bírálatok, amelyekkel másokat illetsz, nem tesznek jobbá Téged, még ha sokan arra használják is a közösségi oldalakat, hogy minden nap érezhessék, mennyivel jobbak, többek ők, mint a többi posztoló. Pedig szerintem éppen az, aki képes az idejét arra pazarolni, hogy ilyesmiről írjon ki kérdést (és élvezettel szapul, szid, "sajnál le" másokat, miközben ezt várja a többi válaszolótól is), éppen az küzd a legnagyobb önértékelési zavarokkal.