Mennyire normalis, hogy apuka hetente 1-2-szer munka utan elmegy hobbit uzni, ejjel 11 korulig, anyuka egyedul 11 hossal?

akkor teljesen normális, ha egyébként a többi napokon szerető apuka és férj, aki kiveszi a részét a babázásban, és neked is ad néha kimenőt. Ez oda vissza jár. az én férjem crossmotorozik, én megértem, hogy kell neki néha hogy kiengedje a gőzt, mellette felelős munkát végez. 2 gyerekünk van otthon vagyok velük kibírom, de heti egyszer minimum le kell lépnem otthonról pár órára. De még így is úgy szoktam intézni, hogy neki minden kéznél legyen. Magától persze ez nem jutott volna eszébe, én viszont mondtam, hogy most megyek barátnőzni és kész. Nálunk úgy működik, hogy mindent lehet, csak legalább előtte 2 nappal szólni kell, és havi egyszer a nagyikra passzoljuk a gyerkőcöket, a nagyobb már ott is szokott aludni, és olyankor csinálunk valamit kettesben. De míg ő heti 1-2 szer elmegy, sokszor hétvégén egész napra, addig én max tényleg pár órát igénylek hetente.

Teljesen normális. Az viszont nem, hogy te nem mész sehova.

szerintem semmi baj nincs abból, ha este 11-re ér haza heti 1x-2x ha tudod, hogy hol van, mit csinál stb... A héten van még 5-6 nap amikor veletek van. Tehát szerintem nem a kimenővel van a gond amitől besokallsz, hanem valószínűleg a kapcsolatotokban van valami ami nem stimm. Főleg azért gondolom ezt, mert ha téged csak ez zavarna akkor a kérdést neki is feltehetted volna, így végül nem került volna kiírásra. 11 hónapos pedig már nem olyan picike, hogy ne lehessen élvezni minden percét, ne tudnád miért sír, ne legyen minden nap valami izgi. nekem nemrég múlt 1 éves és kb 7-8 hónapos kora óta peregnek a napok. Imádok vele lenni és majdnem, hogy sírva megyek fodrászhoz, de inkább kikönyörgöm az apjánál, hogy kísérjenek el:) Neked szívesen kéne a gyerekkel lenned (nem csak otthon, hanem együtt vásárolni, kirándulni, sétálni, meglátogatni ismerősöket vagy ismerős helyeket...) és a párodnak szívesen kéne hazavágynia és a családjával töltenie az értékes idejét, ha kevés van neki belőle. A párom horgászott (szenvedélyesen) mikor megismertem. Mióta a kislányunk megszületett még a horgászholmijait is eladta (amiből vett egy autót és a házunkat is felújítottuk belőle) pedig nem kértem tőle, én még úgy is gondoltam, hogy simán vele megyünk majd ha már picit nő a lányunk. De nem volt kedve nélkülünk bárhová is menni és végül már egyáltalán nem érdekli semmi más csak mi. Nem vágyik el sörözni haverokkal... mehetne! Soha nem szólnék érte és ő tudja is. valahogy szegénynek sok barát addig volt barát amíg a hülyeségbe (bulizás, ivás, nőzés) lehetett hű társ, de másban nem. Szerintem, ha egy barát beszélgetni akar veled, akkor képesnek kell lennie eljönnie a házadba is, hogy megtaláljon nem pedig bulizni hívni ahol a zenétől úgysem halljátok egymást... persze ettől még mehetne, ha kedve lenne hozzá. Sportot már nem űz, még 20 éves kora körül testépítő volt, de lesérült... Nem szólnék érte, van, hogy pl itthon 1-1 hétvégén számítógépen játszik valami lövöldözős játékkal. Aztán megunja és hónapokig semmi... Viszont együtt rengeteg programot szervezünk magunknak. Igyekszünk hetente legalább egyszer elutazni valahová (távolabbi rokonokhoz, vagy csak valamelyik városba ahol jó fürdők vagy barlangok stb vannak amiket meg lehet nézni, sétálni vagy bármi) Ha fáradtnak érezném magamat ő lenne az első ember akitől segítséget kérnék, hogy kicsit vegyen le abból a teherből ami a vállamat nyomja. Szerencsére erre nincs szükség egy ideje, de első babás napokban sokszor lefejtem a tejet és minden 2.-3. nap ő kelt fel az egyik etetésnél. Mindenképpen rendezni kéne a kettőtök kapcsolatát. Mi sem egy filmből szakadtunk ki és azért ilyen nagy az összhang. Valahogyan be kellett érni mind a kettőnknek a dologhoz. Pedig 6 évvel idősebb nálam, más az érdeklődési körünk, mások a barátaink, én vegetáriánus vagyok míg ő gyakorlatilag halakat ölt.... szóval kellett ám csiszolódnunk egymáshoz:)