Találjunk már erre megoldást?!

Ne haragudj, de nem értem, mire jó ez a kérdés. Én egyedül vagyok 0 segítséggel. Se apuka, se nagymama, se testvérek. A lányom retteg a porszívótól, és nekem nem éri meg hogy lássam hogy fél meg retteg, szóval inkább söpröm a szőnyeget ami viszont 3x annyi idő.

A kaját rendelem magamnak, neki főzök. Amint visszamegyek dolgozni, lesz takarítónőm is. Inkább foglalkozok a lányommal, mert szerintem erre van szüksége nem csilli-villi lakásra.

33-as vagyok: mi a panaszkodás? Ha a játszótéren beszélgetek egy anyukával, ő elmondja hogy mi van vele és én is hogy mi van velem, az szerintem nem az.

Ha mindig azt mondanám hogy minden rendben, akkor meg hazug disznó lennék.

Igazából engem még maga a szó is dühít, hogy apuka SEGÍT. Nálunk apuka nem segít, hanem kiveszi a részét a teendőkből, mert ugyanúgy ebben a lakásban él, a gyerek is ugyanannyira az övé, mint az enyém, így nálunk nem kérdés, hogy megosztjuk az itthoni teendőket. Neki nem derogál tisztába tenni, vagy megbüfiztetni a gyereket, néha órákig hedereg vele a játszószőnyegen, és nem azért, mert én ráparancsolok.

Ezt most nem dicsekvésből mondtam el. Soha nem szültem volna gyereket egy hímsovinisztának, aki szerint asszonynak a konyhában a helye, amíg ő szépen elsörözget nézve a meccsét.

Viszont tény, hogy nálunk is nagyobb a kupi, amióta gyerek van, de ebbe már beletörődtem. Lehet lustának tartani, de nekünk fontosabb az, hogy játsszunk a babánkkal, vagy megvígasztaluk, ha nyűgös, mint az, hogy ne legyen vízcseppes az ablak. Az ablakpucolás megvár, a gyerek viszont felnő.

Szóval a kérdésre válaszolva én már találtam megoldást, nem gondoltam volna, hogy ez ilyen ördöngősségnek számít: az apuka is szerves része a családnak, nem pedig valaki akit csak ki kell szolgálni, valamint néha tudni kell mérlegelni, és leszarni a házimunkát, ha a szituáció azt követeli. Ennyi :)