Találjunk már erre megoldást?!

Szerinte, a szülés után mentálisan is nagy a teher ezért ,,nem bírja" az anyuka. Lehet azt gondolni biztosan könyebb ha van mosogató szárító a mosógép mellett stb... Igen bizony jó, de ettől még nem csinálják meg maguk és amikor lelkileg is ki vagy merülve, hogy kétségek gyötörnek vajon jól csinálsz-e mindent, jól eszel-e mert a gyereknek talán miattad fáj a pocakja amíg szoptatsz, vagy egyáltalán ha nem eszik meg valamit mikor hozzátáplálsz az a te bűnöd-e vagy sem és kapsz 10 válaszból 9 pozitívat ami mind más és 1 olyat ami felelősségre von és bujkál benned... közben a család többi tagja is minél idősebbek annál másképpen mondják mit hogyan kéne és hülyének néznek, mert te képes vagy a gyerekorvosok ajánlását betartani... E közben a fárjed amíg a gyereke meg nem puszilja, avgy apának nem szólítja addig napi 20 percet rámosolyog és mivel 20 percig ezzel le is tudja kötni az újdonság ereje végett így veri a mellét, hogy ,,jajj ez milyen könnyű mit panaszkodsz". De ha kelni kell te esel át mindenen a fáradságtól amíg kibotorkálsz a kicsihez 5x hogy megetesd, elringasd, nyugtasd vagy te virrasztasz amíg ő csorgó nyállal legédesebb álmait alussza és úgy érzed MARHÁRA NEM FER és sokkal ,, könnyebb" lenne elmenni az addigi munkahelyre is visszazökkenni abba a monoton világba ami bár boldoggá kifejezetten nem tett, de legalább kipihenhetted magadat. Ezért fárasztó! Mert ,,minden rád marad" és nem az, hogy éppen ki fogja meg a fakanál végét. Én rendeltem a kaját, mosogató mosogatott, szárító teregetett, de ettől függetlenül bizony éreztem azt a kimerülést hogy ,,senki nem ért meg" mert egyszerűen nem jelenthettem beteget, hogy most egy napig kiszállok az egészből amíg szusszanok. 1 éves múlt a kislányom és fél éves kora óta apuka teljesen más. Egyszer egészségügyi okok miatt kórházba kerültem és neki kellett vigyáznia 1 hétig rá. Azóta bejárónőnk is van, mert állítja, hogy lehetetlen takarítani holott addig csak panaszkodni tudott. Na nyilván úgy másabb, hogy vagy egy alap 120nm-es házunk amit szorozz meg a 4 emelettel(földszint + 3, a tetőtér az kb csak 80 nm de az sem zárt padlás jellegű, hanem élettér).

Kertet sosem mi rendeztük ezért az nem számít bele. De fogalmazzunk úgy, hogy ha minden segítséget is megkapsz akkor sem számít hú de könnyűnek. Ugyan azokat a szavakad kapod, ugyan olyan édesanya vagy és ugyan olyan felfogádú rokonok keserítik meg az életedet mint bármelyik más édesanyának. Mentálisan terhelő és ezért mikor idő van inkább pihenjen az anyuka! Ha apukának nem tetszik akkor meg vagy puffogjon magának, vagy így vagy úgy segítsen! Az én férjem is csak hőbörögni tudott... Hát az én lányomat nem tudtam magára hagyni 1 percig sem. Mai napig folyton velünk van, ha ,,egyedül" is játszik akkor is nekünk mutogatja és csak ahol mi is ott vagyunk. Miután elegem lett abból, hogy apuka csesztetett azzal, hogy aludjak vele a hálóba, de a síró gyerekhez nekem kellett az emeletről minden este 5x átcsoszogni és estem el csúnyán is a lépcsőn kómásan... mondtam, hogy vagy vele alszok vagy mindenki együtt. Most mindannyian a hálóban alszunk és azóta alussza át a kislányom az éjszakákat. Hozzátenném, hogy előtte semmi testi kapcsolatra nem maradt már erőm apuka számára mióta így alszunk egy délutáni alvás alkalmával becsempésszük a lányunkat az ágyikójába és azóta helyre állt ez a dolog is. De addig amíg ő nem állt mellettem addig úgy éreztem minden összeomlik és csak próbáltam magamat utolérni valahogyan. Most, hogy tudom lehet másképpen is, tudom, hogy egy társra van szükség a kisbaba mellé. Tudod, ha én a konyhába ültetném a kislányomat mellém ő addig üvöltene amíg be nem lilul a feje tőle... járóka...:D:D:D.... Nem bánom, hogy ennyire anyás (bár már apás is, de az idegeneket nem szereti) imádom, hogy folyton puszil, ölel, énekel , produkálja magát:) De hosszú út vezetett addig amíg rájöttem, hogy a kimerültség honnan jön. Egy kisbaba pedig igényli az anyukáját. Ez nem az ő bűnük. Mi viszont igényeljük az apukáját aki kezet nyújt a sz@rból kihúzni... Én ha ki voltam merülve (tejcsi rengeteg volt fagyasztva) a kórházasdi után is apuka volt, hogy helyettem adta oda cumiból a tejet helyettem. Nem hogy még a háztartás... egyébként mikor édesanyám velem volt otthon akkor neki nagymamám csinált mindent, neki pedig annak idején a dédim segített be... (főzés, takarítás)