Mikortól meséltél gyermekednek esténként? Milyen idős korától?

Már pontosan nem emlékszem, de az biztos, hogy egyéves korától már minden este meséltem a legidősebb lányomnak. A második meg már a születésétől hallgatta a nővérének mesélt meséket.

Szerintem nem lehet elég korán kezdeni. Természetesen ezt nem lehet bizonyítani, inkább csak érzem, hogy ezeknek az esti meséknek szerepük lehetett abban, hogy gyerekeim viszonylag korán tanultak meg beszélni, és a tanulmányaik során soha nem volt semmilyen problémájuk a hallott vagy olvasott szövegértéssel.

Nincs esti mese.

Olyan mint én,leteszi a fejét és alszik.

Napközben mesélek neki kb 7-8 hónapos korától,eleinte nagyon rövideket,most 3 éves,már 15-20 percig is leköti (bár bábozunk is hozzá)

Első gyerekemnek 23 hós korától rendszeresen van esti mese, álmosságtól függően 15-30 perc.

Második gyerekem most 23 hós, még 1 percig sem érdekli a mese, nem hogy 30 percig...

Bocsánat, de szerintem ezzel az esti meséléssel kapcsolatban van itt egy kis félreértés. Az egy eléggé sztereotip megközelítés, hogy azért kell este mesélni egy gyereknek, hogy könnyebben elaludjon.

Az én megközelítésem szerint az esti mesélésnek pont hogy a gyermek egészséges lelki fejlődése szempontjából van jelentősége. Vagyis inkább kulturális jelentőségű esemény, mint fiziológiai.

A mesélés során a gyermek egyrészt egy nagyon szép, művészi formában találkozik az anyanyelvével, méghozzá az édesanyja vagy az édesapja közvetlen közvetítésében. Gondoljuk csak meg, hogy a gyermeknek mikor máskor van alkalma a szüleit szépen és folyamatosan beszélni hallani!? A mesélés és a mese hallgatása pedig egy nagyon bensőséges viszonyt alakíthat ki a szülő és a gyermek között.

Másrészt a (jó) mesék világa egy olyan szépséget és bölcsességet is közvetít a gyermek felé, amit a gyermek akkor is felfog, ha látszólag ennek eleinte semmi jelét sem adja. De aztán, ha rendszeresen mesélnek neki, egy idő után követelni fogja az esti mesét, ha valami okból mi ki is akarnánk hagyni azt valamelyik este. Ez a legerősebb bizonyíték arra, hogy a gyereknek szüksége van a mesélés, a mesék megélésére. Persze, ha nem mesélünk neki, akkor ez az igény látens marad.

Kedves 8/9.!

Azt hiszem nem neked írtam a félreértés dolgot. Az már önmagában is örvendetes, hogy egyáltalán meséltek a gyereketeknek. Ezzel benne is vagytok a nagy magyar átlag 5-10%-ában, családi viszonylatban.

Ugyanakkor szerintem mégis van jelentősége annak, hogy este és elalvás előtt olvassunk a gyereknek. A mesék világa álomszerű, ezért egy olyan fantázia élményt tud nyújtani a gyermeknek, aminek a feldolgozása az alvás során tud igazán megtörténni. A mesék az ébrenlét és az álom világának a határmezsgyéjén játszódnak, ezért is van az, hogy a meséléstől nem csak a gyerekek, de gyakran még a felnőttek is könnyen elalszanak.

Ha napközben mesélsz a gyermekednek, akkor erre az élményre rengeteg más egyéb élmény rakódik rá a nap hátralevő részében, ami némileg elhomályosítja, tompítja a mesélés álombeli feldolgozását. De természetesen még ez is jobb, mintha egyáltalán nem mesélnél!

Másrészt a mesélésre időt kell szánni. A késő esti órákban, az egyébként már hullafáradt gyerektől nem lehet elvárni, hogy figyeljen a mesére. Mi azt a rutint alakítottuk ki, hogy a lányaim hétéves koráig este fél hét körül volt mindig vacsora, utána fürdés, és legkésőbb fél nyolckor kezdődött a mese, ami fél óránál nem tartott tovább sosem. Így nyolc órakor jöhetett az álommanó elvégezni a dolgát, ha addig ugyan már ezt meg nem tette. Aztán iskolás korukban egy picit későbbre csúszott ez az időpont. Olyan tízéves koruk környékén jött el az idő, amikor láttam rajtuk, hogy már nem annyira ragaszkodnak a meséléshez. Bár a nagyobbik lányom azután is szívesen hallgatta időnként a húgának mesélt meséket.