Szerintetek még nem értem meg az anyaságra?
22 éves vagyok, van egy 8 hetes kislányom. Külföldön élek párommal. Imádom a kislányom, de egyszerűen már nem bírom idegekkel. Mindig sír, nincs el magában, de még csak velünk se nagyon. Nagyon elkeseredtem, mert ma megtörtént, ami eddig soha. Felemeltem rá a hangoom, nem is kicsit, hogy "mostmár elegem vn belőled". És csak nézett rám azzal a boci szemeivel, meglepődve... Nagyon bűntudatom van ez miatt, de vhogy már nem bírom. Semmi segítségem sincs, még csak 1 magyar sincs akihez szólhatnék, párom reggeltől estig dolgozik, addigra a lányom bealszik. Egyedül vagyok és ez nagyon rossz. Nem panaszkodni szeretnék, csak kiírni magamból, mert ez lelkileg teljesen felőről. Úgy érzem hogy nem tudok egyszerre szétszakadni, h mkinek megfeleljek. A párom is nagyon igényli a törődést, de már hetek óta egymáshoz sem nagyon értünk (nem a szex, csak maga h összebujva tévézzünk...). Családanya legyek, de feleség is, közben mossak főzzek takarítsak. Szalad a ház, nagyon ritkán tudok nagytakarítást csinálni. Tudom, hogy másnak sem könnyű, de szerintem még várnom kellett volna 3-4 évet az anyasággal. Vagy csak rosszul állok a dolgokhoz. Mondjuk itt, talán több év után is ezt éreztem vna. Néha nincs energiám, türelmem kivenni a kiságyából ha sír, vagy nyüszög h "anya éhes leszek nemsokára". Van olyan ember, akinek nem való az anyaság? Mkinek, mindig van türelme a gyerekéhez? Én csinálok vmit rosszul? Nincs kihez szólnom, a szüleimmel is talán 3 hetente tudok skype-olni, dolgoznak, nem érnek rá :(
Tudtam hogy nehéz lesz, vállaltam., de úgy érzem nem bírom tovább...teljesen a padlóra kerültem. Ne haragudjatok, de muszáj volt kiadni magamból.
válasza:szia, sok sikert! a párodnak is engednie kell kicsit. az első 6 hétben pl szigorúan kell pihenni, a gát regenerálódása miatt. nekem annyira fájt hogy nem is tudtam állni.
el kell fogadni hogy pont ugyanazt nem tudod baba mellett végig csinálni. a másik véglet sem jó ha teljesen elhanyagolod őt. a kettő között kell lennie vhol az igazságank
válasza:Kedves Kérdező!
22 éves vagyok,és van egy 17 hónapos kisfiam.
Szülés utáni depresszióm volt 3 hónapig min, kisfiam kb 1 éves koráig nem is éreztem magam igazán anyának,inkább olyan volt,mint egy kisöcsi,úgy éreztem nincs köztünk olyan kötődés aminek kéne,rengetegszer voltam a padlón, a szoptatás sem ment a suli miatt 130kmre voltam a szüleimtől,párom szüli is 120km-re.
Voltak olyan pillanatok mikor úgy gondoltam túl gyerek vagyok ehhez,hányszor de hányszor volt lelkifurdalásom,hogy biztos rossza anya vagyok,mert nem vagyok elég türelmes.
Emeltem már fel a hangom és kapott is már a kis kacsójára popsijára kb 3szor amikor majdnem magára döntötte a lámpát hiába szóltam rá,magyaráztam el hogy nem szabad vagy 50szer stb.
Ez nem életkorfüggő,nem rég jöttem rá,főleg mikor a 27-29 éves barátnőimnek ugyanilyen gondjaik és érzéseik voltak/vannak.
Majd belejössz és könnyebben fog menni,mára már sokkal jobban oda vagyok a fiamért mint régebben,még ha furán is hangzik,mintha szorosabb lenne köztünk a kapcsolat,fiam mellett tanulok,dolgozok ugyanígy a párom is itt a háztartás is az ügyek intézése sokszor nagyon elegem van,hogy sok ez nekem,még más kortársamnak milyen könnyű,de aztán elmúlik,mikor megjelenik,szaladva édesen felém.
Hidd el vannak nehéz időszakok,nekem az első 3 hónap rémálom volt,pedig akkor még sok segítségem volt,mert a szülővárosomban laktunk,most is hazaköltöztünk kicsit könnyebb.
Tisztában vagyok vele,hogy türelmetlenebb,modernebb felfogású,lazább anyuka vagyok,sosem gügyögtem a kisfiamnak,sosem aggódtam halálra magam,nem csináltam semmi olyat ami ma a "trend",hiába kaptam leszólásokat,ítélkezések, a kisfiam együtt alvás,hordozó kendő nélkül is,és kikapcsolódásokkal,pihenéssel együtt is remek kisfickó már most.Kiegyensúlyozott,boldog,értelmes,ügyes,és ez nekem elég ahhoz,hogy tudjam jól csináljuk,jöhetnek azzal,hogy fiatalok vagyunk meg részben mi is gyerekek,de tudom nem kor függő,és ha belerázódsz,túljutsz az időszakon, rájössz,hogy neked is megy,és remek anya vagy,és csak a megérzéseidre hallgass,és ne foglalkozz a bántó emberekkel.Kitartást kívánok!
válasza: válasza: válasza: válasza:Szia! Nalam ugyanez volt, en 25 vagyok. 5 honapos koraig lanyom hasfajos volt. Plusz combig gipszben volt...ezt lelkileg egyedul feldolgozni eleg volt. Az elso 6 hetben volt csak segitsegem. Parom semmit nem segitett.
En is kulfoldon elek.
Egy jo tanacs: ird ki a f.......tarsasagi oldalon;gondolom tudod melykre gondolok,nem tudom kilehet-e irni hogy anyukakkal ismerkednel. Biztos van klubb abba a varosban ahol te vagy.
Legalabbis en ezt tettem,es talaltam is par anyukat aki ugyanugy erzett ahogy en.
Kitartas! Lesz ez jobb is.
5 honapos koratol egyre konnyebb volt,ha sirt elmentem vele setalni es aludt 2 orakat a babakocsiban. Addig az en fejem is szellozott. Most 10 honapos es egy kis tunder :)
tényleg könnyebb lett picit,délután szétdajkáltam a babámat és örülök h van nekem,csak ne sirna annyit :(. Otthon minden ismerösömtöl azt hallottam h milyen szuper babája van,vagy hogy visszasirják h pici legyen,ezért éreztem azt,h vmit rosszul csinálok. Mert ha nem lenne ennyire kis picsogi,akkor TALÁN nem lennék ennyire ki és örömtelibb lenne a gyereknevelés is. Bár ha mosolyog,sirni tudnék annyira imádom. Remélem nála sem tart már sokáig ez a sirás idöszak...mert most csak evés és alvás közben nem sir :( Annyira bemeséltem már magamnak h nem szeret a lányom,hogy én idegelem ki saját magamat szerintem :(
nagyon nagyon jol estek a bátoritó szavak és megpróbálom csökkenteni a nyomást. Ahol lakunk,az egy picike békés kis falu,én még nem is láttam senkit a parkban :( ,pedig nagyon szép..sok idös nénike van a környéken,de csak a kertet igazgatják.. én amúgy nagyon közvetlen és ismerkedös tipus vagyok,ezért is hiányzik a társaság.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!