Vajon jól teszem hogy hagyom köztünk aludni?

igen, emlékszem a kérdéseidre..:-)

Hát sajnálom, hogy semmi nem segít, akkor a végső nagyszerű tanácsom :-DDDD az lenne, hogy ha Benneteket nem zavar, hogy ott alszik, akkor hagyjátok. Lehet tényleg eljön majd egy pont, megérik rá, hogy nem fog éjjel felkelni, és átmenni.

nekem a lányom 3 hós kora óta külön alszik, gyakorlatilag ő igényelte ezt, nem aludt ha mellettem volt, ezért próbáltuk meg a külön altatást, és azóta sem tudunk együtt aludni, pedig én annyira vágynék néha hozzábújni, és du. együtt bandázni az ágyban...de nekem meg pont hogy nem alszik akkor, ha ott vagyok, csak bohóckodik...szóval kinek mi...:-))

Az én fiam is ilyen. :)Akkor aludt jól, ha velem aludt. Mi a nappaliban, apa a hálóban. A férjem már ki volt bukva, hogy ezt így meddig gondoljuk? :) Ő egyedül alszik, arról nem is beszélve, hogy Tv-t sem tud nézni, mert mi a kanapén alszunk.

Régebben próbáltuk a hárman alvást is, de a kisfiunk annyit forgolódott, hogy kényelmetlen volt.

Azt találtam ki, hogy a kisfiam ágyát beraktuk a miénk mellé, az én oldalamra. Sima leesésgátlós ágya van.

Amióta így alszunk, már ha kérem sem alszik velem. 1-2-szer előfordult, hogy éjjel megébredt, magam mellé vettem, de szinte azonnal mondta, hogy Ő visszamegy a saját ágyába. :))

Most végigalussza az éjszakákat, azelőtt ez sem volt. Szóval nálunk most mindenki elégedett és kipihent. :)

Ha Titeket nem zavar, hogy köztetek alszik, akkor hagyd. Le fog róla szokni. Inkább élvezd a közelségét, amíg hagyja.:))

Nézd.. én nem hagynám! Több oknál fogva sem! Az első legnyomósabb ok, hogy a hitvesi ágy az férjé és feleségé, a ti intim területetek. Én ehhez ragaszkodnék, mert a határok kialakítása már ennyi idős gyereknél nagyon fontos! A határ és korlát egyben kapaszkodó is, ezt nagyon sokan elfelejtik a liberális nevelési divat miatt.

Nem arról van szó, hogy időnként ne lehessen picit összebújni együtt, vagy időnként átjön hozzátok egy kis időre. Én a rendszerről, rendszerességről beszélek.

A másik, ami miatt azt javasolnám, hogy ne hagyjátok az azért van, mert a gyerek az úr, ő diktál nektek! És ez egyáltalán nem jó neki. Ha titeket ilyen könnyű irányítania, akkor ki védi őt meg a "félelmetes" nagyvilágtól?

Nem olvastam a korábbi hozzászólásokat, de bármit is teszel, azt határozottan kell tenned. Ha a legkisebb bizonytalanságot is látja rajtad, akkor vesztettél.

Én elmagyaráznám, hogy az ágy apu és anyu helye, az ő helye a saját ágyában van éjszakára. Minden alkalommal visszakísérném éber(!) állapotban a saját helyére akkor is, ha ez napokig hisztivel végződik.

Cserében viszont kialakítanék egy olyan lefektetési ceremóniát, hogy az ő helyén hárman összebújtok (ő az ágyban, ti mellette a földön) és közösen meséltek neki elalvás előtt, majd sok puszi, simi a végén. Ez legyen mindig ugyanúgy. Hétvégén azt is lehet, hogy a reggel is így kezditek, vagy reggel ő megy át hozzátok, miután felébredt mindenki. Így megkapja a biztonságot és szeretet.

Ne félj kérlek a határok felállításától, sokkal több kárt okoz az a szülő, aki mindent ráhagy a gyerekre, vagy hagyja, hogy ő irányítson. Ő már nem csecsemő, a dackorszak javában tart, most kell megalapoznotok az enyém-tiéd, lehet-nem lehet, meddig lehet dolgait. Ha ezen sikeresen átjuttok lesz egy kiegyensúlyozott, jókedvű gyermeked. A túl liberálisan nevelt gyermekeknél jóval gyakrabban fordul elő pszichés probléma, magatartászavar, csak ezt a szülők ekkor még nem tudják, később szembesülnek.

Arról még nem beszéltem, hogy az anyaság mellett nő is vagy, nem tesz túl jót a kapcsolatnak, h a gyermek közétek furakodik éjjel az intim zónátokban. Apa is hálás lesz érte, hidd el. Légy okos kérlek..:)