A "nem hagyom sírni" elv megdől a 2. vagy x. gyermeknél?

Ha nemrég született a picúr, akkor a 1,5 óra utáni megéhezés teljesen normális. Etesd meg és hordozd, ahogy a többiek is javasolták.

Nem fogod elrontani.

Csak egy "élő" példa:

nálunk volt, hogy 18X szoptattam meg egy nap a kisebbiket az elején. Most 4 hós és beállt a 2,5-3 óránkénti szopira. Ő is öleb :-), viszont nyugodtabb is.

A kicsit ne hagyd sirni, csapd magadra és nyugodtabb lesz az egész légkör. Ez most nem nyafogás (az majd később jön), csak anyát keresi, a Te közelségedre vágyik, add meg neki (is).

Majd, ha nagyobb lesz, simán el fog játszadozni mellettetek a szőnyegen.

Csecsemőkorában nem hagytam és nem is hagynám sírni, pláne ha fáj valamije vagy éhes. Tudom, hogy fárasztó fél-egy órát cipelni, miközben ordít, mert görcsöl a hasa. És igen, kézben is ordít, hisz ott is fáj neki. De attól még érzi, hogy ott vagy neki és próbálod megoldani a gondját - ezt az ágyában nem érezheti.

A kisfiad 3 évesen már elég okos ahhoz, hogy megértse, a kistesónak szüksége van rád, ha fáj valamije. Amikor neki fájt valamije, őt sem hagytad. Hidd el, megérti.

Egy kis idő, max fél év és minden sokkal jobb lesz. De most természetes, ha a kicsi sok idődet lekötni.

Az persze más, ha mondjuk 10 percig sírni hagyod és úgy elalszik. A kisfiamnál ez nem működött, a második babánk, a kislányom viszont el tudott így aludni; ezért őt hagytam sírdogálni, ha tudtam hogy álmos pl. De ha éhes volt, vagy fájt a pocakja, akkor a nagyobbik addig parkolópályán volt, vagy mellettem ült és olvastam neki.

Őszintén? Sosem lennék képes sírni hagyni, pláne ha tudnám, hogy enni kérne. Ne haragudj, de egy kicsit úgy érzem túlságosan is okosan szeretnéd csinálni, inkább hallgass a szívedre!

Nekem 32 hónapos volt a nagy, 18 hónapos a középső mikor született a kicsi. Persze nyár volt, így mind a hárman velem itthon, Apa dolgozott reggeltől estig.

Nem volt könnyű. Mégis úgy érzem szerencsém volt. A kicsinek annyi volt az "elvárása", hogy igény szerint etessem. A nagyoknak meg annyi, hogy a lehető legtöbbet legyünk lent a játszótéren.

Nos a házimunka baromi nehéz úgy, hogy a nagyok igényelnék a közös játékot veled, a kicsi igény szerint szopizik. Viszont szépen meg lehetett értetni velük, hogy ha megvárják, míg pl. megfőzök és evett a kistesó, akkor tudunk indulni a játszóra. A kicsi evett, bekerült a babakocsiban, ott jó nagyot aludt. Én addig aktívan a nagyoké voltam. Szinte így ment el a nyár. Nálunk a gyerekek nem viselik jól, ha a másik sír. El nem tudom képzelni, hogy sír az egyik a másik pedig vígan játszik. Sőt. Ha azonnal nem reagálok jönnek utánam, hogy nem hallod, hogy XY sír?!?

3 gyerekes anyuka

Én nagyon igazságtalannak tartom ezt a szemléletet, hogy az első gyereknek megadunk mindent, a másodiknak meg már nem jut annyi. Itt is egy csomószor olvasom, hogy az anyukák nagy büszkén, vicceskedve mesélik, hogy az első gyereket minden nyekkenésre felkapták, a másodiknál erre nincs idő, az első gyereknek mindent kimostak, kifertőtlenítettek, a másodiknál ez már nem volt olyan fontos stb.

Szerintem a kisebbik gyerek is pont ugyanannyi törődést érdemel, mint a nagy. Szóval én sem tudnék nyugodtan játszani a naggyal, amíg a kicsi sír. Egy 3 éves már megérthetné, hogy a pici újszülöttnek gyakran van szüksége anyára, és nem szabad egyedül hagyni, ha valami baja van, és sír az anyjáért.

A lányod egyébként nem "hisztigép" lesz, pont a sírni hagyott babák szoknak le a gyakori sírásról, mert beletörődnek, hogy hiába könyörögnek az anyjukért, az nem törődik velük. Ennek majd később lesznek következményei: szorongás, bizalomhiány stb.