Lenézendő, ha valaki 1 évesen bölcsibe adja a babáját? Lehet a gyereknek ettől valami hátránya?

Utolsó előtti,remélem ezeket nem gondolod komolyan,amiket leírtál:)

Nekem úgy néz ki,bölcsibe kell adnom egyévesen.A másikkal itthon voltam 3 évig,de most adódott egy munkalehetőség,amit ha nem vállalok el,nem tudom mikor és mit fogok dolgozni,két kicsi gyerekkel,kb nulla tapasztalattal. A betegségeket a nagy is hazahozza,ezen nem problémázom.

De jó,hogy leírta a 9-es,hogy ők hogy csinálják, mert én pont arra döbbentem rá,hogy én meg hogy nem!

Ahogy ők, még véletlenül sem!:)

Kérdező! Semmi hátránya nem lesz! Sőt!

Engem későn adott be anyu, nagyon a fenekében voltam mindig is. Nem szerettem a táborokat, mert honvágyam volt. Volt,hogy apu kocsikázott el egy táborba értem két nap után,mert üvöltöttem,hogy haza akarok menni!

Tesómat korábban beadtam, neki sokkal jobb volt. Elvolt a nagyiékkal, nem kellett,hogy anyuék állandóan mellette legyenek.

Ha anyukának vissza KELL mennie dolgozni, mert a megélhetés forog kockán, oké.

Ha anyuka visszamegy dolgozni, mert "unatkozik otthon", "nem bírja az otthonülést", az szerintem durván elítélendő, és csak azt nem értem, miért szült akkor gyereket. Nem tudta, hogy mivel jár?

Én fél éves kisfiamat 2 órára sem hagyom mással szívesen (férjemen kívül), nemhogy vadidegenekkel... de hát mindenki másként vélekedik erről, nyilván.

kedves kérdezö

nem elitélendö egyátalán semmi hátránya nem lesz belöle ,3 gyerekem közül a legidösebb 2 évesen ment bölcsibe kisebbik 9hónaposan,ma már iskolások és imádnak engem ,illetve van egy 2,5 éves kislányom ö 1,5 kora ota bölcsis most már leveszi segitségel ruháját ,szandált egyedül leveszi,felveszi ,nagyon ügyes és mosolygos kislány és szeret ,imád minket.

Az én fiam és lányom 14 hónapos kora óta bölcsődés. Egyedül nevelem őket és nem tudnám másként megoldani.

Remélem nem lesz hátrányuk belőle, egyelőre vidáman mennek, élvezik, sokkal szociábilisabbak lettek, barátkoznak a többi gyerekkel, eddig ikrek révén nagyon zárt egymásrautaltságban voltak, nem szívesen teremtettek kapcsolatot. Régen a családokban több generáció élt együtt, a picikre vigyázni tudtak a nagyszülők és a nagytestvérek, vagy akár bácsikák, nénikék. Ma ez nem így van, nem erre rendezkedtünk be.

Gondolom nem azért adod bölcsibe, hogy el tudj ugorni a műkörmöshöz, hanem mert nincs más megoldás.

"Ha anyuka visszamegy dolgozni, mert "unatkozik otthon", "nem bírja az otthonülést", az szerintem durván elítélendő, és csak azt nem értem, miért szült akkor gyereket. Nem tudta, hogy mivel jár?"

Képzeld vannak ilyenek, én is ilyen vagyok. Én nem értem mi ebben az elítélendő. Szeretem az embereket, szeretem a munkámat, szeretem a gyerekemet. Miért kellene nekem úgy viszonyulnom az otthonléthez mint ahogy Te viszonyulsz? Csak azért, mert szerinted az a normális amit Te csinálsz?

Milyen könnyen ítélkezik itt mindenki olyanok fölött akik nem olyanok mint ők. A hibátlanok.

Én is be szeretném adni bölcsibe, 15 hónapos, és már nem szívesen vagyok itthon, kevés a pénz, kevés az inger, nekem is a gyereknek is.

Az enyém 13 hónapos. Ugyanúgy érzek mint az utolsó.

Imádom a gyerekemet, de az otthonlét, a négy fal és a bababeszéd teljesen befordít. Szükségem van felnőtt társaságra, beszélgetésekre (nem csak baba-, gyerektémában) és egyebekre. Úgy érzem, és ez számomra a lényeg (és ezt a férjem ugyanígy látja), ha visszamegyek dolgozni és megkapom a fent említetteket boldogabb, kiegyensúlyozottabb leszek, amit persze kisugárzok a családomra majd.

És igen, talán többet ér majd, ha bölcsi után nettó 2 órát csak a gyerekemmel boldogságban, szeretetben, kreatívan foglalkozok, játszok. És nem mellékes az sem, hogy a férjemet nem terhelem felesleges fecsegéssel, csak mert aznap nekem ő az első felnőtt, akivel beszélhetek.

2 évesen vagy még egy kicsit előbb fogom bölcsibe adni.