Az apukák hogy viszonyulnak az újszülött/1-2-3hónapos babákhoz?

Ha az apuka fáradtan ér haza, akkor nem egy állandóan síró kisbabát akar dajkálgatni. Ha éjjel is 4-5-ször eteti a babát az anyuka, akkor még éjjel sem tud pihenni. Nem csoda, hogy nem foglalkozik a babával,mert örökké fáradt.

Én már 2 hónapos korára leszoktattam az éjszakai evésekről. Napközben sem vettem fel állandón, csak akkor, ha szopizott,vagy tisztába kellett tenni. Amikor a férjem hazajött, akkor az ágyában békésen levő kisbabát talált.

Az első perctől kezdve közösen fürdettük, és fektettük le a picurt. Utána volt idő magunkra is.

Amikor már nagyobb lett, amíg én a vacsorát készítettem, az apuka játszott vele.

Nem kell elkényeztetni a babát, akkor az apuka is szívesen lesz vele.

Amíg ilyen kicsi volt a lányunk, a férjem sokat segített, de nem igazán élvezte a helyzetet. Amióta már nem csak alszik-eszik-sír-kakil üzemmódban van a gyerek, azóta élvezi is :-)

Én nem vártam el sokat tőle, mert pár héttel a szülés előtt kezdett új helyen és nem akartam, hogy a próbaideje arról szóljon hogy folyton fáradt. De már akkor is az övé volt a fürdetés, az esti pelenkázás-öltöztetés. Kelni meg minek keljen? Szoptatni úgysem tudta volna :-)

Most 1 éves, reggel legalább 1 órát, este 1,5-2 órát játszanak együtt.

Ezek szerint nekem is remek a férjem ilyen téren. Imádta dajkálni, elfért az alkarján. :) Mindenben szívesen segített, eleinte félt a pelenkázástól, először csak a pisis, aztán már a kakás pelust is vállalta. Szívesen etette, büfiztette, együtt fürdettünk, tettük le aludni. Mivel nálunk tápszeres volt a kicsi, volt, hogy ő kelt fel hozzá, felosztva, hogy legalább felváltva aludjunk 6 órát. (És ezt ő javasolta!!!)

Már másfél éves nagyfiú a gyermekünk, de azóta is nagy a "szerelem" közöttük, ha hazaér, szinte azonnal át is veszi tőlem a gyerkőcöt, mindezt örömmel. :)

Én sem értek egyet az első hozzászólóval.

Apukának nem csak egy békésen alvó, nyugodt gyereket kell látnia. Pl. ha a gyerek nem egy eszik-alszik baba, akkor bizony nem fog aludni, mire apuka hazajön, vagy ha hasfájós, akkor bizony sírni fog, ha fáj neki.

Az én párom 3 műszakba jár dolgozni. Nem terveztünk gyereket, igaz nem is tettünk ellene, hogy ne legyen (nem védekeztünk sehogy, úgy voltunk vele, hogy ha akar, akkor jön). Az első perctől foglalkozik a gyerekkel, éjjel többször kelt megnézni, mint én. Volt olyan, hogy beteg lettem, éjszakás volt, reggel hazajött, és hiába ment vissza éjszakára dolgozni, nem feküdt le, mert én 40 fokos lázzal nem tudtam ellátni a fiúnkat, volt lefagyasztott tej, etette-tisztába tette, altatta. A fiúnk már ovis, de imádják egymást, ha hazajön az oviból a gyerek, már megy az apjához, ha itthon van, fociznak, autóznak.

Az öccse viszont épp az ellenkezője. Ők tervezték a gyereket. Nem is dolgozott sehol, mikor megszületett a fia, de egyszer sem fogta meg, egyszer sem altatta, etette, pelenkázta. Mindig inkább elment anyósomhoz aludni napközben, mert éjjel nem tudott a síró gyerektől, és mindig csak annyit mondott, hogy aludni akar, csináljanak valamit a gyerekkel, fordult egyet és aludt tovább... Mikor 1 éves korában elvitte anyósomhoz locsolkodni a gyereket húsvétkor, hiába pakoltak neki pelust, törlőt, váltó ruhát, ha esetleg kéne, inkább hazavitte a gyereket, mert bekakilt, mint hogy hozzá nyúljon. Lassan 3 éves lesz a gyerek, ha napi 20 percet foglalkozik vele, akkor sokat mondtam.

Szóval vannak ilyen és olyan apák is.

"Napközben sem vettem fel állandón, csak akkor, ha szopizott,vagy tisztába kellett tenni. "

Te mit szólnál, ha bármilyen gondod van, rosszul érzed magad belül, megbántottak, egyedül érzed magad és tegyük fel olyan betegségben szenvedsz, hogy nem tudsz beszélni, nem tudsz talpra állni? Ennek ellenére csak akkor foglalkozna veled a téged ápoló személyzet, ha éppen etetni, vagy tisztázni kell?

A kis csecsemő is emberi lény kérem szépen. Attól még, hogy nem beszél, nem tudja elmondani, hogy mi bántja (ez akár fizikai, akár érzelmi, neki is vannak érzelmei, rosszat is tud álmodni, félni is tud, diszkomfort érzet is lehet), ugyanúgy neki is megvannak a korának megfelelő problémái. Maga a fejlődés is egy igen nagy krízis. Sok minden történik neki odabenn. Később sem fogsz rá reagálni, amikor már el tudná mondani a gondját?