Szerintetek a baba megszületése után változni fog az unokatestvérem hozzáállása?
Annyira negatív, pedig már csak egy hónapja van hátra. De ha megkérdezed, hogy várja-e, közli, hogy "nem különösebben", meg a programozott császárjáról úgy nyilatkozik, hogy "kiszedik belőlem".
Semmit nem készített össze, még a gyerekszoba sincs kialakítva, se egy babakád, se egy babaágy...
Vagy én mit tudnék tenni? Mert nekem ez nagyon elszomorító, hogy ennyire közömbös....
Köszönöm a válaszokat!
Első: igen, van igazad és valószínűleg mindenki másképp éli meg... DE, kevés olyan anyukát ismerek, aki nem várja különösen... Aki nem kíváncsi, hogy milyen lesz a gyereke és engem ez aggaszt. Nekem is van kisfiam, nővéremnek, baártnőknek, stb., és mindenki VÁRTA.
Második: sajnos csak anyukája van, Ő rettentő családcentrikus, úgyszintén a testvérei is (Nekik már van családjuk), ezért nem igazán érti senki sem, hogy mi van...
Az, hogy nem várja fura, bár én nagyon élveztem a terhességet de vártam már, hogy a kezembe legyen.
A programozott császárnál valóban kiveszik belőle.
Nálunk sem volt még babaszoba. 38. hét után kezdtünk neki.
Volt ilyen ismerősöm, aki úgy gondolkodott, mint az unokatestvéred. 16 évesen szült, és állítólag a fájások alatt is azt kiabálta, hogy ő nem akarja ezt a gyereket, és bárcsak meghalna. Másnap vette először a kezébe, ránézett, és esküszöm, egy perc alatt megváltozott! Elkezdte kérdezgetni, hogy hogyan etesse, pelenkázza, és néhány hónap alatt mintaszerű anyuka vált belőle. Neki nagyon sokat segített a családja, a testvérei, az édesanyjánál lakott, mert a férfi, akié a gyerek volt, gyorsan le is lépett.
Nem azt mondom, hogy ez mindenkivel így történik, de szinte minden nőben van anyai ösztön, ami alkalmas pillanatban felébredhet! :)
Egy előző hozzászólónak: Attól, hogy Te voltál a világ legboldogabb terhese, és alig vártad, hogy láthasd a kisbabádat, még nem biztos, hogy mindenkinek úgy kell érezni ahogy Te éreztél. Ez elég beszűkűlt gondolkodásra vall. Tudod nem minden fekete vagy fehér, nem minden terhesség szép, és nem minden szülés leányálom. Ezt jobb ha tudod.
Én majdnem úgy éreztem mint az uncsitesód, kérdező. Én sem voltam különösebben oda. Tervezett gyerek, nem is vagyok már fiatal csitri, 36 éves. Boldogan indult a terhesség, de mind inkább beárnyékolódott. Féltem a szüléstől, folyamatosan rosszul voltam...én nem részletezném, de az én terhességem nem volt valami szép. A gyerekszobát én sem a legelején kezdtem el csinálni, bár nem is hagytam az utolsó percre, de akkor sem éreztem azt amit elmonások alapján "kellett" volna éreznem :-)
Én nagyon remélem, hogy az ncsitesódnál is csak a hormonok teszik azt amit tesznek, azért érdektelenebb egy kicsit:-) Hagyd őt. Ne kérdezgesd, ne sürgesd. Meg fog változni, nem mindenkinél ugyanúgy zajlik a terhesség. Ez nagyon nagy dolog. Majd meg fogod látni Te is :-)
Nos, ha valaki még olvassa: sajnos nem változott semmi, pedig már két hónapos a baba. Még jó, hogy az apukája olyan, amilyen, Ő imádja a gyereket. Unokatesómon meg úgy látja mindenki, hogy a baba egy púp a hátán, muszájból megeteti, nagyjából ellátja, de ugye Neki napi 2-3 gyerekmentes óra jár, nem vesz a babának ún. kettes számú sapkát, mert drága (minden cuccot kölcsönkaptak, egy fillért nem kellett költeniük semmire). Így ha mosásban van a másik, akkor sapka nélkül teszi ki az udvarra a babát, akár több órára is. Jelzem, hogy a terhességije 300 ezer felett van...
Bocsánat, de csak volt valami abban, hogy nem jó ez a közömbösség...
a gyerek apja hol van?
a gyámosok hogy kerültek oda? valaki kihívta őket?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!