HELP! Abortusz vagy ne? Már 34 éves vagyok!

Én sosem akartam gyereket,családot,úgy gondoltam nem nekem való,de ennek ellenére mindig azt mondtam,ha netalán besikerül egy baba,akkor mindenképp megtartom.Ez végül 35évesen,tavaly következett be,most múlt 1 éves a lányom.Nem bánom,hogy lett nekem ill.nekünk,párom egyébként mindig is szeretett volna babát.

Azt,hogy mi legyen,neked kell letisztáznod magadban.Szerintem a karrieredet nem befolyásolja a baba érkezése,hiszen orvosként akár bébiszittert is fogadhatsz és te dolgozhatsz tovább.Még ez mindig jobb megoldás az abortusznál és az életed végigkísérő kétségnél,hogy mi lett volna ha megtartod,hogy nézne ki...stb.Ha már most eljutottál oda,hogy egyáltalán elgondolkozol a lehetőségen,hogy megszülethet is akár ez a baba,akkor szerintem biztos nyomot hagyna benned egy abortusz.Mert ezek szerint valamit változtál a régebbi önmagadhoz képest :)

Érdekes hozzászólások ezek, hogy "idős vagy", én rengeteg 36-38 éves kismamát fotózok és köszönik szépen jól vannak!

Hogyha attól tartasz, hogy elveszíted a betegeidet, akkor ne maradj otthon 3 évig. Nagyon sokan a kicsi születése után akár 2 hónappal már dolgoznak, egy jó dadát kell keresni, akiben megbízol és az elejétől kezdve ismerkedik a kicsivel. Külföldön 6 hét után már kötelező dolgozni, nincs ebben semmi különös. Szerintem többféle nő létezik, van aki a tipikus anya típus. Akinek mindegy, hogy 1 vagy 6 gyerek üvölt a füle mellett és ugráltatja egész nap, ő akkoris türelemmel és teljes nyugalommal fordúl a kicsik felé. Van olyan, aki a gyerekehez még nyúlsi sem akar, és van az, akinek a gyermek tanít meg ezekre az erényekre. Én hiszek abban hogy amikor meghallja az ember a gyermeke felsírásást, ott eldől minden és örökre rabúl ejt!

Azért egy segítő nagyi nem árt, mert nem habos torta a gyereknevelés, nekem pl nincs ilyen :) Én megtartanám! Láttam a youtubeon abortusz videót, gondolom nem kell részletezni, hogy egy miniembert kaszabolnak szét. Lábak és kezek mindenütt, hihetetlen látvány volt számomra. Éppen ezért mi is "duplán" védekezünk, mert 3 gyerkőcnek nem tudnánk megadni mindent.

Örülök, hogy már nem kell győzködni!

Pont írni akartam az én "karrierista" múltamról (mentőtisztként), meg a betöltött 35 évemről, meg arról, hogy nekem sem jutott soha az eszembe, hogy gyereket vállaljak. És akartam írni a 1,5 éves kisfiamról :)

Jól döntöttetek/döntöttél!

Amúgy, elég nagy butaság vadidegenektől ilyen fontos döntésekben segítséget kérni!

A folytatást pedig érdemes egy fórumon leírnod!

Gratulálok a döntésetekhez!:o)

Problémamentes,boldog terhességet kívánok neked/nektek!

Igen,igen írj mi van veletek:o))))