Rossz ötlet a picit rögtön a kezdetektől külön szobába tenni?

Ikreim az első naptól a saját gyerekszobájukban alszanak, elvégre azért van gyerekszoba. Első héten én is még nyugtalanabbul aludtam hiába volt légzésfigyelőnk. Még csak kézben sem kellett soha őket altatgatnom, sőt, a mai napig sem alszanak el máshol, csak a saját ágyukban, ráadásul addig nem hajlandóak elaludni, míg én is bent vagyok. Ezt szokták meg, eleinte volt egy kis sírás, pár perc csak, de azóta nincs probléma. Na, mondjuk nálunk nem is fért volna be két kiságy a mi szobánkba, de soha nem is terveztük, hogy velünk aludjanak. Aki babás ismerősöm van, mindegyik szépen maga mellé szoktatta a gyereket, mert nem bírta elviselni, hogy egy kicsit sír, aztán most meg mind panaszkodik miatta, hogy nem tudja visszatenni a saját szobájába/ágyába, így aztán, ha közben neki lenne valami dolga, nem tudja megcsinálni, mert vagy felébred a gyerek, vagy nem hagyhatja ott, mert félő, hogy leesik.

Az éjszakai kelések miatt szerintem fölösleges egy szobába tenni a gyereket. Nekem ketten vannak, eleinte éjjel 3x keltek enni, peluscsere, ráadásul tápszeresek, plusz, az egészet egyedül csináltam, alig aludtam, mégse volt semmi gond a külön szobával. Nem mondanám őket kifejezetten nyugodt babának, az egyik kifejezetten akaratos, de pár hét után megszokták a helyzetet. Altatni meg azért se tudtam mert kettőt hogyan? Főleg, hogy amíg bent voltam, esélytelen volt az elalvás kezdettől fogva.

Én terhesen úgy gondoltam külön a hatalmas gyerekszobában van a helye. 4 hónapos korában én egy benti kanapén aludtam amíg ő a kiságyban. alatta volt a légzésfigyelő ami adott egy kis biztonságot, de mivel a hálónk messze van tőle így nem kellett éjjel fáradtan kóborolni mikor felkelt. Aztán betegség miatt a doktornőnk azt tanácsolta aludjak vele, hogy ha befulladna gyorsabban tudok intézkedni. Aztán apuci követelt engem vissza és úgy döntöttünk jön velem a picur is.:D Imádunk vele aludni. Mi mind a ketten ha úgy van együtt is fürdünk, mindig együtt alszunk. Kiegyensúlyozott napirendünk van. Délután is köztünk alszik velünk.(most) és én mellette laptopozok:) Párommal felváltva őrizzük az álmát ilyenkor, de van, hogy mind a ketten. Szereti ha közben simogatjuk, ha felkel akkor bújik, ölelget és puszilgat minket:) Most 1 éves és bele fogok halni, ha majd máshol akar majd aludni. Nagyon nyugodt baba! Az ő szobájában vagyunk nap közben többnyire. Ha előbb tudom, hogy ennyire jó vele aludni, akkor ezzel kezdtem volna! Kellett egy kis idő amíg kialakult ez a kötelék, és első időkben még inkább a fáradtságot éreztem. Mióta együtt alszunk azóta végig alussza az éjszakát. Az óta nem vagyok én sem fáradt. Apával házas életet úgy élünk (kérdés szokott lenni) hogy elég nagy az otthonunk, így mikor délután elalszik (percre pontosan alszik és kel) körbe barikádazzuk az ágyunkat:D aztán egy másik szobában találunk egymásra. Szerintem így is többet vagyunk együtt mint egy átlag pár, pedig sokan attól félnek, hogy a gyerek megszületése után, ha köztük alszik akkor majd ezzel a tevékenységgel fel kel hagyniuk. Minket inkább mégközelebb hozott a kicsi. Mikor látom meggyire imádja az apukáját és hogy bújik hozzá még jobban szeretem mind a kettőjüket:D Nem szabad úgy tekinteni a kicsire mint egy idegen betolakodóra aki a kapcsolat közé akar furakodni. Én sem direkt hittem így, de tartottam attól, hogy apa féltékeny lesz rá. Nekünk erre az orvosság pont az együtt alvás lett. Azóta élünk igazán családként. Előtte többet veszekedtünk, fáradtabbak voltunk és türelmetlenebbek. Mind a ketten úgy gondoljuk, hogy sírni fogunk, ha majd arra kér, hogy egyedül aludhasson:( Sokaknak ,,teher" hogy ha nagyon anyás a kisbaba. Ez biztos a baba viselkedésétől is függ. Nálunk szerencse, hogy nyugodt, de csak amíg valamelyikünk vele van. Különben sír utánunk! Én erről nem tervezem a leszoktatását, mert egyébként sincs olyan, hogy egyikünk sem tudna mellette lenni. Utál egyedül játszani! Eljátszik magától, de mellette kell lennem és sokszor mutogatja nekem amit vizsgál. Szerintem már annyira különböző jellemük van 1 éves korukban is, hogy lehetetlen általánosítani őket. Viszont aki maga mellett altatja a picijét az ne akarja 1-2-3-4-5... évesen erőszakkal átszokatni a gyereket ha nem ő választja magának a másik szobát. Biztosan mindenkinek máshogyan telik az éjszaka amit annyira ,,félt" hogy külön szereti tölteni a gyermekétől, de mi olyankor aludni szoktunk...Nem tudom hogy az intim percek kivételével mi az amit át kéne szervezni miatta.

Nem. Ez a legjobb ötlet ez az egészséges.

A legjobb döntés,rögtön külön szobába tenni,nálunk ez csak 3 hónapos korában volt megoldható,nem is volt túl jó addig,utána sokkal jobban aludtunk mind3an. Jobb ha már az elején különszobába teszed szerintem,neki is jobb lesz.