Sokszor érzem úgy, hogy nem tudok igazán jót játszani a 16 hós imádott kislányommal, van még így valaki?

Én világéletemben egy elég játékos kedvű nő voltam és imádtam a társasokat, kártyákat, most felnőttként is szívesen legózok pl. A kislányom 16 hónapos, szerencsére nem az a típus, akivel nonstop foglalkozni kell, elég jól el tudja magát foglalni egyedül is. Szükség is van erre mert néhány hónapja napi 4 órában dolgozom itthonról, részben az alvásidejében.

Sokszor úgy érzem, hogy nem tudunk egy igazán jót játszani. Van egy csomó játéka, de mégis azt érzem hogy mindig ugyanazokat csináljuk. Ezért aztán időről időre rámjön, hogy vegyek egy rakás játékot, amivel aztán nem játszik. Egyelőre nem sok játék köti le, imád a lakásban cirkálni, sokszor babával vagy macival a kezében. Sokszor énekelek, mondókázok neki, nézegetjük a könyveit de az se nagyon foglalja le. Egy időben azt is próbáltam, hogy 3 dobozba osztottam a játékokat és mindig csak egy volt elől, mert ezt a sok játékszert már nehéz átlátni. Nem tudom, mit tegyek hogy kicsit jobban tudjunk együtt játszani. Van egy foglalkoztató könyvem (Anya taníts engem) , de abban is teljesen olyan érzésem van mintha mindig ugyanazok a feladatok ismételnék egymást. És mindig úgy érzem, hogy másoknak sokkal jobb játékaik vannak aztán amikor megveszem azt amit máshol láttunk, a kislányom rá se néz jóformán. Azt várom, hogy lehessen együtt legózni, babázni, társasozni mert így most ez szerintem kevés neki, pedig szeretnék megtenni mindent annak érdekében, hogy jó "játszótársa" is legyek.

Ti hogy vagytok ezzel?