Nagycsaládosok, ti hogy bírjátok a gyűrődést?

Egy idő után a gyereksírás már csak háttérzaj, most is nyúzzák egymást, de fel sem tűnik.:)

És nem azért mert rossz anya vagyok, csak mert nem kell mindenre odafigyelni.:)

És a második gyerek sokkal könnyebb, lazább minden, már nem aggódsz olyanokon, amiken előtt igen.

A harmadikról már nem is beszélek...:)

És nincs is idő fáradtnak lenni, elfoglalnak jobban a teendők.

A nagyok suli, ovi, a pici itthon, háztartás, kert, stb...

Szóval pörög minden.:)

:)) Igen így van ahogy írod. Bizony hónapokig sőt évekig kel éjszaka 2-3-4-5 ször...őrjítő gyereksírás is van:) Ezt előre "belőni" nem lehet hogy milyen típus lesz a következő baba, ha eszik alszik mosolyog akkor jó de ha hasfájós sírós akaratos türelmetlenebb típus akkor IS végig kell csinálni hiszen már ott van:)

3 kicsi gyerekem van, bár mi nem terveztünk 3-at csak kettőt.

Tapasztalatom az hogy a nulla gyerek és az egy gyerek között van a legtöbb lemondás küzdés, ő az aki fenekestül felfordítja a dolgokat, nem bízik az ember annyira saját szülői képességeimben hanem "kísérletezget" hogy ez vagy az vagy mi is válna be...

Nem mer úgy a megérzéseire hagyatkozni.

Második többedik gyereknél már nincs akkora változás szerintem. A második gyerekek sokkal jobban belesimulnak a család életébe, az én ketteském is eszik alszik mosolyog típusú csecsemő volt, ha ébredt is éjjel (szopizni) akkor sem éltem meg tragédiaként. Én aki világéletemben minimum 8 órát kellett aludjak, megszoktam hogy 3x2.5 órát alszok egy éjjel.

Illetve a másik dolog hogy amíg az első babám másfél éves nem lett bizton állítottam hogy nekem ugyan nem lesz másik!!! Aztán ahogy nőtt, rendeződött az életünk " kitanultuk" egymást kölcsönösen úgy támadt fel bennünk a vágy egy másik babára.

Nálad is így lesz hidd el. Ha meg nem akkor anélkül hogy iszonyúan vágynál rá, úgysem szabad belevágni valamiféle elvárás miatt.

Szóval kérdésedre a válaszom nem , nem csak azok vállalnak nagy családot akinek álom jó alvó jó evő jókedvű angyal típusú gyerekük van:) Nekem a 3 közül messze az első a "legnehezebb" gyerekem. Csecsemőként hasfájós volt rossz alvó és állandóan ordított szegény (utólag kiderült refluxa is volt) aztán viszonylag nyugis hónapok jöttek majd kitört a dackorszak, megspékelve fejlődési gondokkal azóta is fejlesztésre is járni kell vele, nincsenek nagy bajok de azért nem 100% oké minden.

Anyukám erre a kérdésemre azt mondta (nekem egy van, 8 hós, hasonló a gondom, ő pedig 4et nevelt fel)

"az egy és a 4 gyerek között semmi különbség nincs fáradtságra. ő sem hitte el amíg egy volt...)

4es vagyok. feltalálod magad hidd el:)) Nekem az első volt ilyen ölbebaba de a második harmadik már nem annyira volt az, eleinte meg hordozókendővel vittem őket mindenfelé, volt pihenőszékünk is abban is jól elvoltak. Házimunka alvásidőben mindig a leglényegesebb dolgokra korlátozódva. De azért ahogy nagyobbak és beáll a napirend úgy egyre könnyebb. Amúgy meg a házimunka az szélmalomharc amúgy is.

Vannak persze olyan helyzetek mikor egyik ordít és a másik is és azt se tudja az ember hova szaladjon, de ezek egyre ritkulnak ahogy nőnek.

Én amit még saját magamon tapasztalok hogy szerintem 3 év korkülönbség jobb mint a 2, nekem 2 évesen még nem annyira voltak önállóak és fizikailag ellátni 3 kicsi gyereket meg még a lelki szellemi stb. szükségleteiket is maximálisan kielégíteni, na az nehéz nagyon az első időszakban.

Úgyhogy én a 3 évre szavazok, az már nem olyan kicsike, tud segíteni is apró dolgokban, kevésbé féltékeny mert sokkal értelmesebb már mint egy 2 éves. 2 évesnek még nagyrészt hiába magyarázod hogy a kistesó is ember fáj neki ha megütöd meg a kistesó is a mienk szeretjük őt is mint téged ezek neki elvont fogalmak még. Egy 3 évessel azért ezt már jobban meg lehet értetni.

Hát nekem még csak egy 1,5 évesem van, és 8 hónap múlva fog megszületni Ketteske, de azt biztosan tudom neked mondani, hogy nálunk is kb. a 7. hónap volt a legnehezebb, vagyis akkor éreztem magam kimerültnek, kialvatlannak, kisfiam akaratos volt, alig aludt, éjszaka rengetegszer kellett kelni ilyen-olyan okok miatt - szóval nagyon de nagyon fáradt voltam.

Most 1,5 évesen pedig már egy egészen más világot élünk.:) Szépen kialakult napirend, ebéd után 3-4 (!) óra alvás, este is max 1-2 kelés van (vizet iszik vagy fogzás ritkán), és olyan de olyan kis értelmes, kommunikatív (a maga módján, mert beszélni még nem tud:), és csupa élmény vele minden nap. Megmutatni neki a világot, kipróbálni mindent, felfedezni a játszótereket, utcákat, boltokat - nagyon mókás!:) Bár nem tagadom, hogy most is meglehetősen önálló akarattal rendelkezik, így vannak "összetűzéseink" néha, de az a régi kimerült, fáradt énem teljesen eltűnt.

Ja, és ami még érdekes, hogy mire idáig eljutottunk, én, aki régen 10 óra alvással sem nagyon érte be:), most ott tartok, hogy 5-6 órával simán beérem, és van hogy alhatnék 7.30-ig, mert ekkor kel a kisfiam, de engem már kidob az ágy 5-kor, vagy még korábban, és megyek teszek-veszek, vagy csak netezek, olvasok egyet.:)

Hát 2 kicsi gyerkőccel már biztosan nem leszek ilyen kipihent ismét egy darabig, de most már tudom: minden csak átmeneti, alakulnak a napirendek, ők is okosodnak, a testvérek már egymást is remekül le tudják foglalni adott esetben, nem fog mindenért rajtad csüngeni a kicsi, ha unatkozik. Sztem. De majd meglátjuk.:D