Hol kezdődik az elkényeztetés?

Pl.: ha minden nyafogásnál felkapod, vagy ha mindent odaadsz, megengedsz neki, vagy pl. ha vásároltok és már tudatosan kér valamit, akkor egyből megkapja. Az ölelés, szeretgetés az egész más dolog, az kell minden kisbabának, de azt se kell túlzásba vinni. Legyen akarata, de ne mindig érvényesítse, mert akkor tudja hogy gyenge vagy és elér nálad mindent!

Mindig nyugodtan vedd fel, ha sír, ha látod, hogy vigasztalni kell. Mindig ciciztesd, ha éhes, szomjas, fáradt, nyűgös, bármi. Ezekkel tuti, nem fogod elkényeztetni. Viszont a közös ággyal vigyázz, megbánhatod pár hónap múlva:) Amit ajánlok (és nem csak én, hanem az "okosok" is /kismama újságban, stb/, az az, hogy a rácsos ágy egyik rácsát vegyétek le, toljátok közvetlenül a Ti ágyatok mellé, és amikor éjjel felébred, csak magadhoz veszed, cicizik és visszateszed a saját "parcellájába". Így Nektek is megmarad a helyetek, és Ő is tudja, hogy biztonságban van. Marha kellemetlen lesz, ha majd köztetek alszik egy évesen is, és az egyikőtöknek a fejét/oldalát rugdossa, a másik meg nem mozdulhat, mert rajta van a gyerek feje. (Tapasztalat, az enyém 13 hónapos)

2. vok: anyukám azt csinálta velem a vásárlásnál, hogy mindig választhattam egy csokit, v. bármit és ha később vmi más is kellett, akkor az előzőt vissza kellett vinnem a polcra. Tehát mindig kaptam vmit, ráadásul én dönthettem el, hogy mit. Sosem hisztiztem.

Szerintem az elkényeztetés biztos nem úszülött korban kezdődik,hisz akkor minden az anyuka. Rád van szügsége. Később szerintem fél éves kor után amikor már 2ki tud játszani",akkor már beszélhetünk erről. Akkor már rafkósak :)