Depresszióval küzdő anyukák, vagy akik már "meggyógyultak"-milyen túlélési technikátok van, volt?

Mennyi idős a babád? Szerintem itt szakemberen kívül sokat segíthet a párod is. Én nem mondanám magam depressziósnak, de sokszor nagyon nehéz és kiborulok, ha pl. nagyon nyűgös napjaink vannak és nehezen viselem, hogy az éjszakáink is rosszak. Ilyenkor párom rengeteget segít, bíztat, éjjel felkel a babához, ezzel segít és rengeteget jelent nekem, kilendít a holtpontról. Ez lenne az igazi segítség. De írj bővebben, mi a gond, a párod hogy viszonyul hozzád stb.... 14 hós kislány anyukája. Ja és időnként jó egy kicsit kimozdulni, amikor valaki vigyáz a babára. Ha szoptatsz is meg lehet oldani!

Sajnos én is voltam így, mostanra már rendben vagyok, 1 éves a lányom. Majdnem ráment a kapcsolatom, pedig a párom megértő ember. Én napi egyszer ittam Hangulatjavító teát, sokat jártunk el csavarogni kettesben is, hármasban is. Meg igazából magamba néztem, hogy mi okom erre, van egy szerető párom, egy gyönyörű lányunk, ennek örülni kell. Olvasgattam sok pozitív hangvételű cikket, ami életet öntött belém.

Előző vagyok. Még az is fontos lenne, ha párod megértő, hogy mond el neki, hogy neked milyen nehéz ez a helyzet és rendbe tudjátok hozni a házasságotok, és újra vissza kaphatja az életvidám kis feleségét, csak kell hozzá az ő segítsége is.

Első babám születése után én is átestem hasonlón... Nekem nem a sok teendő, meg a baba sírása miatt volt, mert a lányom már 2 hónaposan átaludta az éjszakát, nappal meg elvolt akár a kiságyban, játszószőnyegen is, nem volt egy sírós kiscsaj. Ráadásul akkor még anyáméknál laktunk, így a háztartással se nagyon kellett törődni. Anyagi gondjaink se voltak. sokkal inkább a párom hozzáállása zavart, mint akit kicseréltek a szülés után... Állandóan csak menni akart ide-oda, azt meg véletlenül se akarta, hogy én is menjek, pedig volt bőven kikre bízni a gyerekeit, ráadásul -mint írtam- éjszaka aludt, a programok meg általában esti programok lettek volna. Egyszerűen nem akart felnőni, olyan volt mintha a haverok jobban érdekelték volna mint a lánya és én ettől becsavarodtam. Kezeléseken is voltam, sőt a kislány 2 éves kora előtt pár hónappal idegösszeomlással 2 hónapig kórházban is kezeltek. Voltam pár doki "keze alatt", kaptam gyógyszert is, de azt kell hogy mondjam: nincs az a csodadoki, aki ezen igazán segíteni tudna, ugyanis ha nekem a párommal van bajom, akkor elsősorban neki kell változtatni. Amint ő normális lett, nálam is minden rendbejött. Nem vagyok a gyógyszerek híve, de a nyugtatónak amit felírtak, a mai napig hasznát veszem (nem rendszeresen szedem, csak ha szükség van rá). Azóta született egy második kislányunk is, egyelőre nem jött ki a depresszió, 7 hónapos a babám. Mindenképp azt javaslom, hogy pároddal beszélj. Ha terápiát javasol, akkor mondd neki: ahhoz ő is kell, hogy megértse min mész keresztül.