Csetlő botló mamák. Hogy csináljátok?

Jaj, mekkorát borultam a kérdéseden...mintha csak magamat láttam volna lelki szemeim előtt... :DDD

Én is kétbalkezes, -lábas vagyok az esetek nagy többségében, és szóról-szóra ezeken agyaltam terhesség alatt, mint Te. Én hál égnek nem estem hasra, de egy csomószor a hasamról "pattantam" vissza pl. mosdókagylóról, asztalról, mert nem szoktam meg a méreteimet. :D Kisfiam már másfél éves, és korából adódóan még ügyetlenkedik, de soha nem voltam annak híve, hogy mindig el kell kapni, mindig talpra kell állítani, mert szerintem nem is ügyesedik egy-két elesés/leesés nélkül. Ráadásul én is felnőttem, Anyukám elmondása szerint kék-zöld foltos voltam, tele sebekkel, de le sem lehetett lőni; így tanulunk mindannyian. Az viszont érdekes, hogy mikor pl. a mászókáról esett volna egy jó nagyot kisfiam, simán elkaptam, szerintem igazi vészhelyzetben egy kétbalkezes is megtáltosodik. Úgyhogy nyugi, majd akkor Neked is menni fog! ;)