3. gyerek, ki miért hogyan döntött mellette?

1. Lelki természetű: a nagyobb család kicsivel több figyelmet igényel, de SOKKAL TÖBB boldogság forrása!

2. Anyagi természetű: 3 gyermekes család anyagilag is olcsóbb, mint egy 2 gyerekes család, hiszen az már nagycsaládosnak számít: nagy adókedvezmény, több családi pótlék, egyéb kedvezmények, stb.

3. Családi természetű: öregkorodban több unokád is lesz, többen nyitják majd rád az ajtót, többen tudnak segíteni esetleg.

4. Nemzeti természetű: Csak 3 gyermeknél növekszik a nemzet. 2 gyermeknél még nem, hiszen 1-1 pótolja az apát és az anyát. 3 gyermeknél viszont már növekszik a nemzet létszáma = lesz nyugdíjad öregkorodban.

Ugyanígy voltam én is. (lakáshitel, elveszített szakma ami ritka itt felénk, viszonylag jól kereső férj de ugye mi van ha elveszíti akár csak egyik munkáját).

Nekünk védekezés mellett lett a harmadik végül. Nem önszántamból döntöttem mellette végülis. De ezt hogy vágyom rá valami hasonlót éreztem mikor már láttam az uh-n és a hasamban volt, hiszen már kötődtem hozzá első perctől, mint az első kettőhöz szóval nem tudtam volna lemondani már róla.

Nekem az a tapasztalatom hogy ha ennyire nagyon hiányát érzed még egy babának akkor hatalmas energiák szabadulnak fel benned amikor már beteljesül.

Nekem ez a második gyereknél volt, szinte észre se vettem a teendők megsokasodását, a jobb beosztás szükségességét, az ébredős éjszakákat stb.-mert annyira vártam rá hogy mindennél erősebb volt bennem ez a boldogság (észre se vettem a nehézségeket, pedig volt).

Másrészt amit még mondanék, hogy 3 gyerek szerintem csak segítséggel vállalható úgy hogy 100% boldogság legyen a dolog ( a plusz teher és felelősség mellett nyilván). Vagy nem akarok általánosítani de én a környezetemben és magamon is azt látom, hogy sokkal kisimultabb idegileg az akinek van egy nagyszülő legalább aki néha elviszi egyiket másikat ne adj isten mind 3-at és a szülő "szusszanhat egy kicsit.

Nálunk nincs segítség és egyenlőre még viszonylag kicsik a gyerekek így aztán időről időre "kibukok" egy kicsit, kifáradok, kimerülök, elegem lesz mindenből. Persze aztán túllendülök ezen de jobb lenne ilyen "kiakadások" nélkül.

Valahol mindíg tudtam hogy 3 gyerekem lesz. A házasságomból 2 baba született. Most 9 és 12 évesek. 5 éve elváltam. Az új társamnak nincs gyereke. Nem ragaszkodott sajáthoz, azt mondta az enyéimmel is meg tudja élni az apaságot, nem fontos számára hogy vki a nevét viselje. Csodásan törődik a gyerekeimmel. Tavaly én vetettem fel hogy szeretnék még egy babát. Akkoriban elég nehéz időszaka volt, úgyhogy vártunk még pár hónapot. Karácsonykor döntöttünk úgy hogy próbálkozunk. Most vagyok 32 hetes. Úgyhogy a baba is jönni akart.

Persze mi is számolgattunk, hisz hitelünk van, és egyikünk sem keres valami jól. De sok ruhácskát tudtunk kölcsön kérni, maradtak is a padon a nagyok ruháiból, használtan vettünk babakocsit...stb. De a babának nem az számít hogy mindene új legyen. Inkább az hogy szeretettel várjuk mind a négyen.