Szabad-e 1 év körüli gyereket 40 percig sírni hagyni?

Még nem késő? Ugye? 13hós a lányom és úgy érzem nagyon elrontottam.

egyáltalán nem fogad szót,kinevet mindenért.egy percig nem marad a járókában,egyből sír.nem akarom,hogy órákig ott legyen, de néha igenis lenne olyan dolog amit nélküle kellenne megcsinálnom.de ő nagysága nem hagyja abba,képes lenne egésznap bömbölni, ha nem venném fel.legyek kemény?hagyjam ,hadd sírjon?én nem akarom, hogy boldogtalan legyen, csak egy kicsit önállóbb.nem sok, ha szeretném, hogy pl.10-15percet eljáátszon magában.nem?és hátat fordítok neki miért vísít egyből?sírva mászik utánam.és nem elég,hogy utol ér, sír tovább míg felnem veszem.

nem kikészülök, már kikészültem.

lehet még javítani a helyzeten?

segítsetek!köszönöm

Bocs de csak így tudtam.

"Az első gyerekemnél észleltem hasonló dolgokat, ugyanez, sírás, csuszi-mászi utánam...le se lehetett tenni. Hamar elejét vettük neki.Persze ez nem az én érdemem, apukám volt az, aki betessékelte őt a szobába, engem meg a dolgomra...egy kicsit haragudtam rá akkor ezért. Majd láttam , hogy bemegy a gyerekhez, s magyarázza neki, hogy anyunak dolga van stb... a gyerek pimasz, dacos, és nem foglalkozott a papával...tudjátok miért? Mert ő tudta, hogy én úgyis visszamegyek, és úgyis odamegyek, és úgyis úgy lesz ahogy ő akarja, csak sírni kell, minél hangosabban.Így is lett, én mentem és szaladtam, mert sajnáltam...de hát szenved, momndtam apámnak, aki csak legyintett: hagyjad, csak ordítson..még mondta is neki: nem elég hangos angyalom, a mama még nem hallja Miskolcon...úgy úgy most már jó lesz, hangosabban, ez az..A gyerek meg csak nézett, miért is jó az a papának, ha én ordítok? Apum rám parancsolt és igaza lett, megpróbáltam nem foglalkozni ezzel, hogy ő ordít, s mint aki jól végezte dolgát, minden idegeskedés nélkül vittem mosolyogva a hamit 40 perc visítás! után.(kitartó gyerek)"

Részlet az egyik válaszból.

Én ezen ekadtam ki.