Éreztétek azt a földöntúli érzést, amikor szülés után a mellkasodra tették a babát?

Köszönöm 4- es, jól esett olvasni, amit írtál:)

3-as voltam:)

Igen, amikor a mellkasomra tették, és néztem az arcát, Ő meg engem, akkor éreztem a földöntúli érzést, még most, ahogy írok is könnybe lábad a szemem, pedig 16 hónapja történt ... De aztán ez az érzés elmúlt, és jött helyette egy sokkal kellemetlenebb ... Hogy valami véget ért ... Nincs pocakom, nincs senki a hasamban. Tudom, hogy szörnyen hangzik, de a szülés másnapján már azért sírtm, mert hiányzott a Babám a hasamból, hiába ringattam a karomban. Hónapokig sírtam azért, mert terhes akartam lenni :-((((

Mostanra lassan lenyugodtam, bár nem teljesen ... A mai napig arról ábrándozom, hogy újra terhes vagyok és nagyon várom, hogy a következő babámat is a mellkasomra tegyék és érezzem azt a bizonyos földöntúli érzést. De hogy utána mi lesz, arra gondolni sem merek.

Pedig imádom a Fiamat és oda nem adnám semmiért ...

Amikor megszületett Én is vártam hogy na " hé hol vannak a harangok és a zene" .) boldog volta de olyan na megcsináltuk érzésem volt

a kórház nem az a hely ahol az érzelmek kiteljesedhetnek

de kárpótol hogy azóta rengeteg meghitt pillanatunk volt

Ja és amíg varrtak nem adták ide

Majd két kemény óra következett, akkor már a karomban volt ,egy rohadt magas ágyon ,amiről féltem hogy lezuhanok , mindezt több mint 20 órás vajúdás után. Be be ájultam és arra eszméltem hogy te jó ég hol vagyok ...

18 óra vajúdás után sürgősségi császárom volt, altatásban, így ez is kimaradt nekem, mint ahogy az is, hogy elsők közt láthassam és halhassam meg, hogy megérinthessem rögtön, és megpuszilhassam:(

Ehelyett közel 6-7 óra elteltével hozták be hozzám, imádtam, gyönyörködtem benne, de biztos a szülést követő közvetlen mellre tétel meghatóbb lett volna. Azóta is hiányoznak ezek a dolgok, mert soha nem kaphatom vissza őket, de örülök, hogy egészséges, és itt van velünk:)