Még nem késő? Ugye? 13hós a lányom és úgy érzem nagyon elrontottam.

Nagyon sok idézetet tudnék még ide betűzni.De én ezzel lezárom a vitát a magam részéről.

"Minden baba szokott sírni. Ez egy egyszerű tény. Egy síró babával bánni viszont korántsem egyszerű. Édesanyád szerint elkényezteted, ha túl gyakran felveszed. A legjobb barátod azt mondja, hogy szeretettel nem lehet elrontani egy kisbabát. A szomszédod szerint viszont a kisbabának meg kell tanulnia az önállóságot, különben örökké rajtad fog csüngeni.

Ha a babát túlságosan hosszú ideig hagyják sírni, végül is abbahagyja. Nem azért, mert megvigasztalta magát, hanem azért, mert kimerült és reményt vesztett. Dr. William Sears a NIGHTTIME PARENTING című .

A közhiedelemmel ellentétben az a baba, akinek a sírására válaszolnak, nem lesz elkényeztetett, másrészt ha hagyják sírni, attól nem lesz önálló.

[link]

Stb.stb.

Igen , igaz! Bizonyos szemléletből, amelyet most te képviselsz, abban az esetben a babát nem szabad sírni hagyni, de itt egy túlzottan szeretett ajnározott babáról beszélünk, aki véleményem szerint el van kapatva, s egyetlen kommunikációja az, ha sír, mert akkor megkapja mit akar. Nem pedig egy szeretetéhes, foglalkozáshiányban szenvedő elhagyatott gyerekről. Témát a magam részéről is lezártam, bár semmi esetre sem éreztem vitának, csak épp nem azonos véleményünkről érvelünk, s próbáljuk megygőzni a másikat a magunk igazáról. Minden gyermek más.Mindenkinek más- más dolog jön be. A 40 perc sírás...hm..van olyan gyerek aki ettől többre is képes, álomba sírja magát stb...nem azért mert kétségbeesett, meg reményvesztett...ez egy badarság.Hanem, mert makacs, dacos...és mert ha egy sírás egyszer elkezdődik, azt nehéz abbahagyni, főleg ha senki sem teljesíti amit akarunk...a végére a baba már nem azért sír, amiért elkezdte a sírást arra percek múlva nem is emlékszik, hanem mert nem teljesült valami..

Ebben az esetben úgy gondolom félreértelmezted az anyuka írását, aki szeretetben neveli gyermekét, csak ő maga is úgy ítéli meg, hogy már sok neki amit a gyermeke kíván tőle, mert ideges és feszült ettől, ami aztán átragad a babára, s akkor még jobb a hangulat. Te meg egy elhagyatott érzelmileg labilis gyermekről beszélsz, aki így meg úgy az anyjával akar lenni. Ilyen azokn ál a babáknál fordul elő(már elnézést) akikkel nem foglalkoznak.Egész nap elhagyatottak, mert a szülőnek jobb dolga van, mint csemetéjével foglalkozni.