Még nem késő? Ugye? 13hós a lányom és úgy érzem nagyon elrontottam.

Szerintem minden gyerekhez megvan a megfelelő "kulcs".Csak meg kell találni hogy melyik az .Ez ami nehéz Minden gyerekből ki lehet hozni a jót és a rosszat is.

A lenyég hogy nincs két egyforma gyerek ninncs két egyformán jól működő módszer.Neked kell tudnod ,rájönnöd hogy nektek (babának és neked is) mi a legjobb.Nálunk ez a hagyjam sírni nem vált be.

Szintén első válaszadó vagyok. Köszönöm a kérdezőnek, hogy egyetértesz. 3 gyermekem van. a nagylányom 13 éves, a kisebb lány 10 éves, a legkisebb a kisfiú 4 éves. Nem viccből írtam amit írtam, van tapasztalatom. A majom szeretet és az anya szeretetével való visszaélés két különböző dolog. Nem kell és nem is szabad annyira félteni babusgatni a gyereket, mert igenis visszaél a szeretettel, amit kap, ugyan nem szándékosan teszi, hisz még kicsi. Szándékosan majd 15-16 évesen teszi, amikor meg majd hülyének nézi a szülőt.

Az első gyerekemnél észleltem hasonló dolgokat, ugyanez, sírás, csuszi-mászi utánam...le se lehetett tenni. Hamar elejét vettük neki.Persze ez nem az én érdemem, apukám volt az, aki betessékelte őt a szobába, engem meg a dolgomra...egy kicsit haragudtam rá akkor ezért. Majd láttam , hogy bemegy a gyerekhez, s magyarázza neki, hogy anyunak dolga van stb... a gyerek pimasz, dacos, és nem foglalkozott a papával...tudjátok miért? Mert ő tudta, hogy én úgyis visszamegyek, és úgyis odamegyek, és úgyis úgy lesz ahogy ő akarja, csak sírni kell, minél hangosabban.Így is lett, én mentem és szaladtam, mert sajnáltam...de hát szenved, momndtam apámnak, aki csak legyintett: hagyjad, csak ordítson..még mondta is neki: nem elég hangos angyalom, a mama még nem hallja Miskolcon...úgy úgy most már jó lesz, hangosabban, ez az..A gyerek meg csak nézett, miért is jó az a papának, ha én ordítok? Apum rám parancsolt és igaza lett, megpróbáltam nem foglalkozni ezzel, hogy ő ordít, s mint aki jól végezte dolgát, minden idegeskedés nélkül vittem mosolyogva a hamit 40 perc visítás! után.(kitartó gyerek)

A bilizésnél ugyanezt eljátszotta, az első gyerekem nagyon nehezen lett szobatiszta, de a másik kettőnél, már egyik gond sem jött elő. A nagylányom ma is örül, mert amikor ilyen hisztis gyerekeket látunk a buszon-boltban stb, akikkel szó szerint nem lehet sehova elmenni, akkor ő áld engem, hogy nem lett ilyen.

13 hónapos baba

"Ahogy a kicsinek kezd kitágulni a fizikai világa,örömét leli ujjonnan kialakult függetlenségében,ám ugyanakkor meg is retten tőle.Az egyik pillanatban még egy új játékkal játszik a szobában,A másikban pedig odaszalad Önhöz hogy tudja biztonságban van és vigyáznak rá.Ebben az időszakban TÚLSÁGOSAN IS RAGASZKODÓ lehet vagy szorongani kezd ha otthadják mégha rövid időre is.Bár a gyermek számára normális,hogy erős és konfliktusos érzelmei vannak,fontos hogy a szülők bátorítsák önállóságra"

Kedves kérdező

www.informed.hu az idézet hónapról hónapra testi szellemi lelki fejlődés.

www.kotodes.hu akinekgyereke van ezt tudnia kell-

Ha azért van a hiszti mert valamit nem szabad oké.

De ha biztonságra vágyik és ezért a sírás akkor figyelni kell rá.

Nagyon sajnálnam hogyha a"hagyom sírni " módszert alkalmaznád,félek hogy nem tud kialakulni megfelelő kötődés .Tudom hogy nem lehet mindig azonnal dajkálni hiszen a háztartást vezetni kell d ha nagyon kellesz neki ne hagyd magára.

22:24

helyesen www.informed.hu/eletmod/care/dev

23:07-nek: Mire ne legyek büszke? te anya vagy? Mert én igen, rengeteg könyvet olvastam, s 3 gyermekem lelkileg egészséges, kiegyensúlyozott. A foglalkozásomat tekintve szintén gyerekekkel foglalkozom;az első gyereknél még tapasztalatlan voltam, engem a szüleim neveltek, megbízom bennük és a nevelési módszereikben.

egyébként tessék:

Minden gyereknek van hisztis periódusa. Kinek hosszabb, kinek rövidebb ez az időszaka - valahol a génjeikben eldöntött kérdés ez. Rövidíteni ezen az időszakon nem tudunk, de meghosszabbítani igen könnyű. Igazuk lehet az idősebbeknek, amikor azt mondják, hogy a hisztis gyereket "át kell lépni".

Valóban, akkor, ha ez nem jár közvetlen életveszéllyel - nem az úttest közepén kezd hisztizni a gyerek -, hagyják nyugodtan, és igyekezzenek tudomást sem szerezni az eseményről. Ha látja a gyerek, hogy dühösek vagy idegesek emiatt, akkor elérte célját, mert érzelmi reakciót váltott ki. A legrosszabb, ha miden erővel igyekeznek rájönni hisztijének a kiváltó okára, s a gyermek kívánságának eleget is tesznek, mert akkor a kicsiben rögződik az a tapasztalat, hogycéljai elérésének ez a módja.

Tehát próbáljanak tudomást sem venni a hisztiző gyermekről, viszont ha abbahagyta, maximális odafordulással és szeretettel kell bánni vele, és csak akkor próbáljanak eleget tenni kívánságának, ha az nem irreális -, vagy ha már nagyobb egy kicsit, akkor nagy-nagy szeretettel próbálják megmagyarázni, hogy miért nem lehet.

Tudom, hogy rendkívül kellemetlen, ha az utcán a földön fekszik az éktelenül síró gyermek, s a járókelők elítélően méregetik a "kegyetlen" szülőt, vagy még jó tanácsokat is adnak, de gondoljanak arra, hogy "kibicnek semmi sem drága". Néha, főleg fiatalabb korban az éppen csak elinduló hisztizésnél beválhat a figyelem gyors elterelése.

A hisztizőnek mindig szüksége van "vevőre", tehát elég gyakori, hogy épp annak az édesanyának hisztizik leginkább, akihez a legszorosabb érzelmi szálak fűzik.

Természetesen nem kötelező megfogadni a tanácsot, ez amelyet én is megfogalmatzutam más, mint ha valós problémája van a babának, ennek oka sokm inden lehet, ebben az esetben a baba szorong és ki kell deríteni mi a sírás oka. Dícsérni ösztönözni kell. Ha valaki nem tudja értelmezni a kommentet, akkor ne írkáljon hülyeségeket, s ne szavazza ezért le az őszinte válaszadót.

Azt gondolom, hogy az az anyuka, aki egy ilyen oldalon kér segítséget, s egyébként nagy szeretettel van gyermeke felé, annál nem állhat fenn a gyermek érzelmi szegénysége, kizárólag hisztire tudok asszociálni.

Kedves 14:54

Sajnálom hogy nem érted miröl írok:

Amikor a gyerek azért hisztizik mert nem kap meg valamit,nyugodtan hisztizzen ez engem hidegen hagy(nekem is 3 gyerekem van)

De ha azért mert velem akar lenni,akkor igyekszek vele foglalkozni.

"A biztonságosan kötődő gyermek az évek során egyre inkább önmagába építi az édesanya által nyújtott biztonságot, így válik majd kezdeményező óvodássá, magabiztos és kihívásoktól nem félő felnőtté. Ehhez mindössze annyit kell tennünk, hogy komolyan vesszük gyermekünk nekünk szánt jelzéseit és minden esetben reagálunk rá. Egy kisgyermeket magára hagyni szomorúságában, bánatában, félelmében, fájdalmában nagyon súlyos következményekkel járhat, akkor is, ha másnap ezt még nem látjuk. Tudnunk kell még, hogy gyermekünk másképp éli meg a világot mint mi, számára sok – nekünk ismerős – dolog félelmetes lehet (ld még: kötődés és mentalizáció). Ezekben a helyzetekben kinevetni, nem komolyan venni gyermekünk félelmét szintén súlyos hiba. Nem mi döntjük el, hogy gyermekünk mit hogyan él meg, a lehetőség azonban mindig ott van: felvenni és megnyugtatni a síró vagy már szavakkal segítséget kérő gyermeket. Ezt soha nem késő elkezdeni, akkor sem, ha eddig más elv szerint éltünk; sokszor van remény a gyógyulásra."

Én erről beszélek.

Ennek fényébe nagy hiba volt gyermekedet sírni hagyni 40 percig.Mert ugye azt írtad utánnad csuszott mászott és neked dolgod volt.Nem azért hagytad sírni ebben az esetben mert valami rosszat csinált.

Egyébként biztos következetes szülő vagy.