Anyukák! Másnak is elfogy már estére a türelme? Elég rosszul érzem magam miatta:- (

Hatoskának biztos most van egy dacos 4-6 évese és már elfelejtette a kezdeti hónapok nyűgjeit.Neki biztos minden nap könnyen ment és pikk pakk megoldott minden problémát mosolyogva és szó nélkül...

Az ilyenekkel ne foglalkozz, mindenkinek az a probléma a legnehezebb amiben benne van, mert azt neki kell megoldani. Néha mindenkinél elszakad a cérna, emberből vagyunk, érzéseink vannak és ez nem jelenti azt hogy rossz anyák vagyunk vagy elvárunk irreális dolgokat a babánktól.Egyszerűen van hogy véges az ember türelme. Ilyenkor én ki szoktam menni a szobából pár pillanatra, jól kikiabálom magam vagy ha nagyon kész vagyok sírok kicsit, majd visszamegyek a kincseimhez és megölelgetem, bocsánatot kérek tőlük és folytatom ahol abbahagytuk pl az etetést vagy játékot stb. Segítségem nincs, nagyszülők messze, apuka külföldön, szóval ismerem a szakadós cérnát én is... Fontos, hogy pihenj kicsit ha alszik a kisfiad, relaxálj vagy hallgass zenét vagy csak szánj 10 percet a lelki békéd visszaszerzésére, mert neki a legfontosabb hogy mindig számíthasson az anyukájára. Kitartás, mindig lesznek újabb idegfeszítő problémák, de idővel tényleg könnyebb lesz és beleedződsz majd. Egy 3 és fél éves és egy 11 hónapos gyerkőc anyukája