Nem tudom hogy csináljam 2 gyerekkel, totál bénának és alkalmatlannak érzem magam nálatok hogy van?

MInden többgyermekes anya átmegy ezen, ne izgulj! Nekem 1,5 év van köztük, de szerencsére már kicsit nagyobbak. Nyugodtan menjetek most is nagyot játszóterezni, a kicsi is sokkal nagyobbakat fog aludni a babakocsiban, mint otthon és a nagy is boldog lesz (és fáradt, így alszik majd egy nagyot ő is, ha hazaértek, addig megint lesz egy kis nyugtod). Bár nagyon nem úgy terveztem, de aztán beláttam, hogy nincs más megoldás... én szoptattam a játszótéren is (és rengeteg más anyuka is). Leültem egy padra, magam elé húztam a babakocsit, hogy valamennyire takarjon. Fölvettem a terhesség alatt használt kimama bandázsomat és rá egy pólót, így a pólót kényelmesen fel tudtam húzni, nem buggyant ki a hasam alatta. A gyerek fejét meg félig letakartam egy textilpelussal, amíg ilyen pici, nem húzza le és így senkit sem zavart a dolog, a legtöbben észre se vették. Egy picit macerás, de simán meg lehet oldani. Amúgy meg a cumisüveg is olyan, hogy csak próbálgatni kell, aztán ha egyszer elég szomjas/éhes lesz, úgyis rácuppan (ez tuti! :D)!

Szóval én mentem velük délelőtt is, délután is játszóra, mert akkor volt békesség! ;-)

Szia!

Nekem is a nagy 2,5 éves a kicsi ma 6 hetes, én is elmegyek a játszótérre velük, ott szoptatok és kint nagyokat alszik a picur, mondjuk ő még szinte egész nap alszik!Nekem szerencse anyu főz, így nincs rá gond!Kitartás, ahogy nagyobb lesz a pici könnyebb lesz, meg a nagy is lassan ovis lesz, nem?

Szia!

Megértem a helyzeted, nálunk is ez volt. A pici annyira hasfájós volt,hogy csak vele tudtam foglalkozni, ráadásul eredmény nélkül, mert elmúlasztani nem tudtam a fájadalmát. Reggeltől éjjelig kézben volt, sem kendő, sem más nem használt. Ha véletlen elaludt és le tudtam rakni fejvesztve rohantam a nagyhoz játszani, hogy csak vele foglalkozhassam. Ha hallottam, hogy felébredt a pici, görcsberándult a gyomrom. Az első hónapokban sehova nem tudtunk kimozdulni, mert szegényem végigordította az egész napot, csak orvostól orvosig jártunk. A naggyal szemben felemésztett a bűntudat, közben összeestem a fáradtságtól. Lélegzetvételnyi időm nem volt egész nap, és éjjel sem. Totális káosz volt.

Aztán kezdett múlni a hasfájás, meg valahogy kezdtem én is beberázódni, illetve kialakult egy napirend is, tudtam, hogy mi miután következik és ez rengeteget segített. Kimerészkedtem velük az utcára, elmentünk boltba. Nem volt az sem könnyű, mert a pici annyira felszokott az első 4 hónapban, hogy mindenhova csak kézben jön, de legalább már nem a 4 fal között voltunk, és akármilyen macereás volt, mentem velük, mert úgy éreztem itthon megőrülök.

Az első 4 hónap borzasztó volt, utána könnyebb lett. Most 7 hónapos a kicsi, és bár éjjel rosszul alszik és nagyon kialvatlan vagyok, de mégis könnyebb, és neked is az lesz, hamarosan! Nem vagy béna, nem egyformák a gyerekeink, van akinek elvan egész nap, eszik alszik baba, van akinek meg nem. Na annak kemény, főleg ha van mellette testvér is.

Hát nem irigyellek.

Pár hét, és meglásd jobb lesz.

Eleinte én is kínlódtam, mit hogyan, milyen sorrendben csináljak.Sajnáltam a 2,5 évest, hogy vele nem tudok foglalkozni annyit.

Sokszor csináltam azt, hogy a picit a kezemben fogtam, ringattam, miközben leültem a földre a naggyal játszani.Szopiztattam, mikor a nagy a kádban volt.Már széket vittem be a fürdőbe, hogy könnyebben menjen a szoptatás.Kendőbe tettem az apróságot, hogy a naggyal el tudja menni a játszóra.A kezét így tudtam fogni mászás, csúszás közben.Sírtam, ha jött a nagynál a hiszti, és nem tudtam mit kezdeni vele.

Egyszóval én sem tudtam mi, hogy lenne jobb.Kitartás!!!

Rendelni nem tudsz valahonnan kaját?Én azt csináltam .Nagyon sokat könnyített a napi teendőkön.

Nálam az a tapasztalat, hogy nincs olyan, hogy valamit nem szeret a gyerek, csak hozzá kell szoktatni és kész. Az enyém is ordított eleinte a babakocsiban (hosszan és őrjítő hangerővel), aztán kísérleteztem vele, amíg meg nem szokta. Van amelyik gyerek azt szereti, ha be van bugyolálva egy kicsit, úgy érzi magát biztonságban (takarót kell összegöngyölve köré tenni, hogy körbeölelje teljesen, kivéve a lábfejénél), van, amelyik a göröngyös terepen tologatva alszik el a monoton zötykölődéstől, stb. Mi is sokszor úgy játszóztunk, hogy a kicsi ölben volt. Nehéz, de ha nincs más, akkor ez is lehet megoldás. Nekem se volt soha segítségem, se főzésben se vásárlásban, még jogsim sincs, így az egészet 2 gyerekkel és babakocsival kellett megoldanom... szóval tényleg nem könnyű, de egy ekkora baba még "szoktatható". És én annak a híve vagyok (nyilván az ésszerűség határain belül), hogy ő érkezett a már meglévő családba, ezért neki kell alkalmazkodni. "Meg kell tanulnia" séta közben aludni, kibírni 1,5 órát két szopi közt, stb. És meg is tanul, ha elhiszed, hogy menni fog és nem adod fel 1-2 alkalom után és könyveled el, hogy márpedig nem szereti és kész.

Én nagy bajban voltam a fiamnál, mert soha nem kapott cumisüveget 4 hónapos kora előtt (csak szopizott), de akkor megbetegedtem és nagyon erős gyógyszert kellett szednem, egyik pillanatról a másikra "kiesett" a cici. 20 órán keresztül nagyjából percenként nyomtam a szájába a cumisüveget a legklönbözőbb féle tápszerekkel és semmit sem fogadott el. 20 óra elteltével volt már annyira éhes, hogy szó nélkül benyomott 3 dl-t és aludt 8 órát. Utána nem volt gond soha többé a cumisüveggel.

Tudom, hogy nagyon nehéz, én átmentem ugyanezen, az én fiam is csak ordítani tudott a babakocsiban, de megszokta aztán, ha meg nagyon nem bírtam vele, kivettem...

Szóval hidd el, menni fog! ;-)

- az 1. válaszadó voltam újra -