Vannak olyan anyukák itt, akiknek negatív irányban változott a párkapcsolata mióta szülők lettek?

Nekünk is nagyon megváltozott a kapcsolatunk ,szinte én nem vagyok számára csak a kisfiunk!

Szörnyü rossz igy élni!

Üdv Nikol

Nekem már az unokáim is felnőttek,de sok véleményt olvasok a gyerekekkel és a házasságokkal kapcsolatban is.Nagyon sok fiatalasszony elvárná,hogy a férje glóriát vonjon a feje köré,amiért gyereket szült "neki".Egy gyerek születése csodálatos,de természetes dolog.És nem a férjnek szüli egy nő,hanem kettőjüknek.Aki a férjének szüli,miért válik el-és miért nem hagyja neki a gyereket,miért ragaszkodik foggal-körömmel hozzá ?Sokan vannak,akik a gyerek rabjai lesznek.Egy percre nem hagyják szegényt magára,sokszor még a háztartásra is alig jut idejük,a férjükre pedig még kevesebb.Egy férfi a kisgyerekkel nem nagyon tud mit kezdeni.És nem fogja jobban megszeretni,ha az álladóan sír,hisztizik,mert az anyuka elrontotta,és este ha hazamegy,a feleségével nem tud másról sem beszélni,mint a gyerekről.

Nem akarom azt mondani,hogy ez mindenütt így van,de a kommentekből sok esetben erre a következtetésre jutok.

Nálatok is valami olyasmi lehet,hogy a férjed háttérbe szorítva érzi magát a picivel szemben.Megkellene ezt beszélnetek egymással,néha a szülőkre hagyni a picit és elmenni együtt egy színházba,étterembe,vagy csak kettesben egy sétára.Neked is jót tenne kimozdulni otthonról és a házasságodnak is jót tenne.A babának sem ártana,mert nem jó hosszútávon,ha csak az anyuka van melletteKívánom,hogy minden rendben legyen közöttetek.

Én is voltam így egy időben. és rájöttem, hogy bennem van a hiba. akárhányszor nem volt itthon, szóltam érte, hogy nem csak az enyém a gyerek, és örülnék, ha néha részt venne a fürdetésen, stb.

Teljesen megváltozott, itthon volt, segített, de állandóan "belekötöttem", és tudat alatt játszottam a mártírt. amikor éppen játszott volnaa gyerekkel, mert én csináltam valamit, egyből rávágtam, hogy hagyd csak, hadd jöjjön ki utánam a konyhába, máskor is itt van ilyenkor. ölbe vette, szóltam neki, hogy ne szoktassa ölbe, mert nem fogok bírni vele. stb, sok ilyen volt. és rájöttem, hogy én vagyok az oka, hogy inkább akkor nem segít, hiszen minden mozdulatába belekötök.

nem mondom, hogy nálatok ez van, csak példának írtam le. gondold át ez is, nem ilyen gond van-e esetleg. próbáld odaadni neki a gyereket, és ne szólni bele abba, hogy ő mit hogy csinál vele. egyszerűen vonulj el otthonról:-) és örülj annak a fél órának, amit egyedül, csak magaddal foglalkozva töltesz. legyen ez fodrász, kozmetikus, szoli, vagy akár csak egy kávé!