3 éves fiam egyre gyakrabban bántja 9 hós kishúgát. Hogyan reagálsz/reagáltál hasonló helyzetben?

Lehet, hogy most nem lesz túl hasznos a válaszom, mert azt mondom, nem tudom. Nálunk ugyanez a helyzet, csak a kisfiú 2 éves, a kishúga 3,5 hónapos.

Pedig olyan jól indult! Nagyon örült a kistesónak, ölelgette-puszilgatta. Aztán szerintem rájött, hogy a kicsi bizony itt marad, és a féltékenység egyéb jelei közben üti is. Én meg teljesen tanácstalan vagyok.

Egy pszichológus ismerősöm azt mondta, ilyenkor fogjam meg a nagy karját, és nagyon határozottan mondjam neki, hogy NEM. Előbb-utóbb majdcsak abbahagyja. Most éppen ezzel próbálkozunk, nincs lelki beszéd meg magyarázat, csak annyi, hogy NEM, és a fizikai akadályozás. Hát nem tudom.

Büntetést korábban már kapott érte, de csak leverte a kicsin később. Már csak abban tudok bízni, hogy az idő talán megoldja.

Szia!

Abszolút megértem a bizonytalanságodat, én is így voltam ezzel. Az én nagyobbik lányom nem volt még 2 éves, és kb. 2 hónapos volt a kicsi amikor elkezdte ütni-verni-rúgni. Most 3 és 1 évesek, rettenetesen bántja a kicsit. Voltam már emiatt nevelési tanácsadóban, korai fejlesztő központban, privát pszichológusnál, néhány tanácsot adtak, de igazából csak kicsit segítettek ezek.

Azt mondták, hogy

- legyek a naggyal minden nap fél-egy órát csak kettesben (de még a közelben sem legyen apuka és a tesó sem)

- fogalmazzam meg helyette a problémáját (pl.: most azért bántod a tesót mert...)

- ne üssem meg soha emiatt

- a bünti mehet, le kell ülnie egy székre (nálunk a lépcsőre), és ott kell ülnie 2-3-4 percet, ez idővel változik

- néhány dologban a nagy legyen az első (pl.: kapjon ő előbb enni, ő öltözzön fel hamarabb...)

A lényeg, hogy tudd ez normális (sőt a pszichológus szerint az a nem normális ha nincs féltékenység - persze az agresszió nem jó), kinövik, és biztos jó testvérek lesznek.

Ha gondolod írhatsz privit is, szívesen írok még bővebben erről. A szakértők viszont abban megegyeznek, hogy türelemmel kell lenni és idővel javul a helyzet.