így éreztetek/éreztek ti is?

Én is hasonlan érzek. Annyi külömbséggel, hogy még most lesz 3 hós és még nem érzem, hogy vége a mókuskeréknek. :)

Én is imádom a kincsem, nem adnám vissza semmi pénzért sem! :)

Csak mégis még olyan furi. Egyelőre nem is tudok vele annyi mindent csinálni (játszani meg ilyenek). Talán ez hamarosan változni fog.

Ez a 'nem tudok segíteni' dolog nagyon bánt. Úgy sajnálom, amikor nem jön a kaki vagy puki és csak szenved tőle én meg szinte tehetetlen vagyok. Bár remélem ezt is hamarosan elhagyjuk! :)

Amúgy az én kisfiam is kiköpött apja! :)

én teljesen fordítva voltam. az első 3-4 hónapban, főleg míg anyatejes volt, addig eszembe sem jutott semmi más. mivel üvegből itta tejet, nagyjából az altatás, etetés és fejés tette ki a napomat. amíg aludt, addig a háztartást tettem rendbe, szóval addig örültem, ha este aludni volt időm. lesz*rtam a külvilágot tulajdonképpen. aztán mikor 7-8 hós lett és jött a jó idő, már jobban éreztem, hogy kéne menni ide oda, nem csak apára bízva átrohanni a közértbe 10 perc alatt. szerencsére már ült rendesen, így vettünk neki könnyű nyári kocsit. ezt csak bevágom a csomagtartóba, és bemegyek a közeli városba. ott összerakom, és sétálunk, nézelődünk, hintázunk, stb.

Örülj annak az érzésnek, ami most van. nálad kicsit másképp alakul ez az egész. hamarosan "megunod a gyönyörködést" és újra azt fogod érezni, hogy jó lenne kicsit kifele. addigra nálad is akkora lesz, hogy lehet vele nyugodtan csavarogni:-) akár apával hármasban hétvégente! szerintem ez a legjobb időszak! :-)