Ti mit tennétek olyan helyzetben, ha a 3 éves gyerek kerek-perec közli a nagymamával, hogy gyűlöli?

Ugyan már, minek ezen lovagolni? Az én lányom 4 éves, és ő is mondta már nekem, hogy utál, amikor valamit nem engedtem meg neki. Mondtam is neki, hogy jó, ha ő ilyen viszonyt akar köztünk, akkor lehet, de akkor nem lesz esti mese, dajkálás, szeretgetés, közös játék, enni kap, aztán ennyi. Hát, teljesen ki volt akadva, sírt meg amit akarsz, hogy bocsássak meg neki, nem gondolta komolyan. Szóval próbálkoznak ők, de akinek van gyereke, az tudja, hogy ezt nem kell komolyan venni.

Egyébként meg, hogy nincs ideje a gyerekre, az gondolom nem az ő választása volt. Legalább meg is fizetik. Az én férjem is gürüzik eleget, alig látja a gyerekeket, aztán havi 120-at keres.

Komolyan kell venni, és nem kell komolyan venni, amit mondott. Nem kell komolyan venni abban az értelemben, hogy ő még nem ismeri ennek a szónak a jelentését, tehát ne úgy vedd, mint ha egyik felnőtt ember mondana ilyet egy másiknak, miközben veszekszenek! De mégis komolyan kell venni azért, mert ez egy segélykérés. Annak alapján amit leírtál, ennek a kisgyereknek nincs egy stabil pont az életében, nincs egy felnőtt, akiben igazán megbízhat, és ő fél, szorong. Jaj, félre ne érts, tudom, hogy nagyon szereti a nagymamája, de olykor mégis másra kell bíznia, mert ő is dolgozik. Ráadásul a kicsi tudja, hogy ő a nagymamája, nem az édesanyja. Az édesanyja pedig szintén nincs abban a helyzetben, ami egy átlag családban zajlik: minden este ott van a gyermekével, ő fürdeti, ő fekteti le, ő mondja az esti mesét, stb. Így leírva nehéz ezt kifejezni, de a lényeg, hogy nincs a szó hagyományos értelmében vett családja a kicsinek: apa (sokat dolgozik, de mindig várja haza a gyerek), anya (vele van ha beteg, ha éhes, ha álmos,ha vidám, ha szomorú...). Apukáról nem tettél említést.

Én úgy gondolom, a ti családotokban sokszor van vita a nővéreddel: te neheztelsz rá, mert rossz anyának tartod, és úgy látod, hogy az anyagiak és a kis élete fontosabb neki, mint a gyereke. Plusz sajnálod édesanyádat, mert úgy érzed, túl nagy terhet rakott a vállára a nővéred... Lehet, hogy hangosabb szóváltást a gyerek is hallott már, amikor felelősségre próbáltad vonni a tesódat, esetleg a nagymama is vitázott vele ugyanezért... A gyerekben az egész úgy csenghet le, hogy ti bántjátok, támadjátok az édesanyját, aki neki akkor is szent még per pillanat, ha hibázik! Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy esetleg a nővéredtől is hallhatott olyasmit, ami neki arra enged következtetni, hogy fájdalmat okoztok az anyukájának, bántjátok...

Lehet, hogy nem így van, de a rövid beszámolód alapján nekem ezek jutottak eszembe.

Nekem egyszer mondta ezt egy kisgyerek (ovis korú), hogy "utállak". A válaszom ez volt: "Én meg szeretlek :)"

Még 1-2 alkalommal eljátszottuk, onnantól kezdve a legjobb barátok lettünk, és tényleg megszeretett...:)

Esetleg próbáljátok ki! Előző voltam.