Babátok mikor kezdett ragaszkodni a tárgyhoz, amit azóta minden hova vinni kell?

A lányomnak is volt kedvence, "Bumba", azaz brumma-maci.:) Mindenhová vitte magával, szanaszét esett már a sok mosástól, ugyanolyat nem lehetett venni sehol. Hasonlót igen, de azt nem kérte. Folyton varrogattam szegény Bumbát, ma is megvan még a szekrény mélyén. A lányom 13 éves lesz, de kb. még a suli alsó tagozatában is elővette és megsimogatta elérzékenyülve néha.:)

A fiam már másfél éves, de minden hiába, sem plüss, sem pelenka, sem takaró, semmiféle kedvence nincs. Nekem ez nagyon furcsa, de van előnye is: nem kell éjszakákat azzal töltenem, hogy szegény szakadt, halálraítélt medvét műtsek a félhomályban, hogy reggelre meggyógyulhasson, ha már annyira fáj mindene, mert öreg... :)))

1 éves kora körül alakult ki, hogy mi találtuk ki, hogy kap egy alvós macit, mert minden este órákig tartott elaltatni. Ez bevált, átöleli a macit, és úgy alszik. Egy hatalmas, puha plüssmaci, akkora mint ő. És fontos, hogy ne hulljon a szőre, meg gyakran legyen mosva (ez nem könnyű, mert keresi).

Azóta nagyon szereti az "Acit", nappal is mindenhova hurcolássza. A mamánál is elalszik, ha vele van, nélküle soha. Nem is tudom mi lenne, ha elvesztenék valahol, belegondolni is rossz.

Egyébként kisebb korában is próbáltunk neki "alvókát" adni, de nem nagyon fogadta el, illetve ezt a nagyot szereti, mert jól át tudja ölelni.