Alvás gondunk van, hogyan oldjam meg, mit rontottam el?

Utolsónak! Írd le légyszi milyen az a suttogó módszer? És hogyan reagálta a gyerkőc.

Köszi

Szerencsére elég jól bírja a babám a változásokat, így nem volt túl vészes a "kiképzés".

A módszer a Suttogó mindent megold című könyvből van. Többféle verziója létezik, attól függően mennyi idős a babád amikor elkezded. Mi nyolc hónaposak voltunk, addigra a kisfiam már fel tudott állni a kiságyban. Fontos, hogy csak akkor szabad nekiállni, mikor tényleg elhatározta az ember, hogy végigcsinálja, és nem gondolja meg magát félúton mikor elkezdi sajnálni a picit.

A lényege, hogy lehetőleg ébren kell a picurt az ágyba tenni. Amikor feláll, a vállánál és a térdénél fogva vízszintes helyzetbe fekteted a babát. Nem szabad megemelni, kivenni. Ugyan ez van az éjszakai keléseknél is. Természetesen ez nem tetszik neki, mert ugye eddig ahhoz volt szokva, hogy cicin alszik el, illetve ha felkel, kiveszed, cicizik, és alszik tovább. Jogosan sír. Mondjuk az én babám is végigsírta, de egyetlen könnycseppet sem ejtett, végig figyeltem az arcát. Szóval nemtetszés ez igazából. Szóval elfektetted, megvárod, míg újra feláll, teljesen. Akkor megint elfekteted. Ezt addig kell ismételgetni, amíg aztán már nem áll fel, csak felül. Akkor szépen gyengéden a fejét megtámasztva el kell dönteni megint csak vízszintes helyzetbe. Ezt is addig ismételgeted, amíg már nem is ül fel. Akkor már csak fekszik, és néhány perc múlva el is alszik.

A könyv szerint a módszer minimum három éjszakát vesz igénybe (legtöbb esetben elég a három éj), maximum két hét, de az már nagyon extrém eset. Én fel voltam készülve a két hétre, de végül nálunk is csak három éj volt.

Az első éjszaka nyilván a legnehezebb. Ugyanúgy négyszer kelt a babám, mint előtte. Első ébredésnél másfél órán keresztül tartott, mire visszaaludt. Második ébredésnél szintén. A harmadiknál és negyediknél csak fél-fél óra volt. A legrosszabb az volt, amikor már csak feküdt, és szipogott, akkor nagyon sajnáltam, de tudtam, hogy mindkettőnknek ez lesz a jobb. Reggel nagyon megölelgettem, megdícsérgettem, hogy milyen ügyes volt. A második éjszaka már csak kétszer kelt. Első alkalommal fél óra volt, mire visszaaludt, második alkalommal pedig csak a cumit kellett a szájába tenni. Nagyon büszke voltam rá. Harmadik éjszaka már csak egyszer ébredt fel, a cumiért, és aludt tovább. A negyedik éjszakát már gond nélkül átaludta. Rettentő büszke voltam rá is és magamra is. Még egy dolog fontos a visszaaltatásnál, hogy nem szabad a baba szemébe nézni, nem tudom miért, de ezt is betartottam.

Ennek már három hónapja. Azóta is gyakorlatilag végigalszik minden éjszakát. Ha néha meg is ébred, általában a cumit ha visszaadom neki, visszaalszik, de max egyszer van ilyen egy éjjel. Én is ki tudom pihenni magam, ő is. Nappal sokkal kevesebb gond van vele, hisz ő is kipiheni magát az éjszaka. Jobb az étvágya, jókedvű. Nekünk maximálisan bevált. A nappali alvásoknál is betartottuk, hogy ébren kerül a kiságyba. Elfekszik, odaülök mellé, megvárom, míg elalszik. Ha fel is kel játszani, egy ideig játszik, aztán mikor már álmos, szépen eldől, és elalszik.

Azóta sem nappal az alvások után, sem a reggeli ébredésnél nem sír. Nézelődik, gagyarászik, játszik a plüssállatkáival. Reggel sem és nappal sem megyek be hozzá azonnal, pár percet szoktam várni.

Szóval szerintem szuper a módszer. Akik a babájukkal alszanak és éjszaka sem bánják a szoptatást, mert csak elő kell venni a cicit és kész, azoknak nyilván brutálisnak tűnhet ez a módszer, és azzal védekezhetnek, hogy a babának emberi közelségre van szüksége, meg hogy mi sem szeretünk egyedül aludni. Nekem az a véleményem, hogy amikor én gyerek voltam, én is egyedül aludtam. Az ember akkor nem szeret már egyedül aludni, mikor már párkapcsolatban él, és hiányzik mellőle a párja. Megszokás kérdése minden. Nappal rengeteget vagyunk együtt a babóval, sokat játszunk, számíthat rám, osztogatja a puszikat. Nem gondolnám, hogy jobb lenne neki éjszaka is velünk aludni, többször felkelni, cicizni.

Sok sikert kívánok mindenkinek aki ki akarja próbálni, meg kitartást, megéri!