Kinek mennyit segít a férje a baba körül?
Nagyon el vagyok keseredve.. a babám most 7,5 hónapos és már lassan egész nap teljesen egyedül vagyok vele. A párom egyszerűen eldöntötte, hogy a munka mellett minden dolgot ő intéz, amiről hosszú, véget nem érő listákat írogat, részleteit csak az utolsó pillanatban közli...
Hetente összesen két órát kértem tőle, amikor is elmegyek edzeni, mert nagyon felszaladtak rám a kilók és már fizikai problémákat okozott. Mostanában már erre a heti 2 órára is intézkedni valót talál ki... nem értem az egészet. Nem a gyerek a legelső most? Ő meg van győződve, hogy mindent megtesz a családért. Csak lassan én fásulok bele az egyedüllétbe, az egész napi bezártságba. Más segítségem nemigen van, mindenki dolgozik. Időnként a házbeli kismamikkal szerencsére tudunk beszélgetni, de attól még minden egyedül rám marad... bizonyára valakinek ez természetes, de én egy nagyon pörgős meló és tanulás után találtam magam ebben a helyzetben. Imádom a kisfiam, de az apjában egy picit csalódtam...azt hittem jobban jön ez neki belülről és nem nekem kell könyörögnöm mindenért...
19-es vagyok.
Utolsónak. Senki nem írta, hogy depis lenne. Jó, hogy Te ilyen jól bírod a gyűrődést, de nem vagyunk egyformák. Én is imádom a kislányomat, de néha jólesik egy kis kikapcsolódás és nehezen hiszem el, hogy egyszer-egyszer nem gondol arra egy Anya, hogy jó lenne csak 10 percre kiszakadni és senki nem azt írta, hogy a férj az egész napos munka után háztartást vezessen és babázzon egész este. Remélem ilyen is maradsz később is, amikor esetleg a gyereked hisztis vagy dackorszakát éli.
Csatlakoznek en is... lassan 1 eves a babank, a parom itthon dolgozik, kotetlen munkaidoben, ami nala azt jelenti, hogy egesz allo nap a gep mellett ul es gepel vag forraszt. Annyit csinal, hogy neha leviszi a szemetet, segit a furdetesnel, es rendet rak, de mivel itthon van, utana is pakolnom kell, mert semmit nem rak el maga utan (ures wc papir gurigat se dobja ki, 15 ev alatt nagyon keveset tudtam nevelni, rengeteget dolgoztam, o meg elvalt ovono egy szem kisfia...), igy tripla annyi tennivalom van es segitek neki (sajat vallalkozas, papirmunka, futaroztatas, stb). Egy segitsegem van, egy holgy heti egyszer alaposan kitakarit, de ug vagyok vele hogy ez a minimum, mert dokan jatnak hozzank es a parom munkaja eleg sok retekkel jar.
A gyerekkel valo jatek neki azt jelenti, hogy lefekszik/leul melle a foldre es netezik, de ha a gyerek elmaszik, nekem szol, hogy menjek utana. Annyi pihenest szoritok ki magamnak, hogy a baba mellett fekszem, amig du. alszik, ez kb. ket ora, ilyenkor netezek (mint most) vagy alszom egyet. Este fozok es vasalok, ha a kicsi mar alszik. Arrol almodni se merek, hogy elkuldjem oket babakocsizni es addig kifessem a kormom...
Szuloi segitseg 0, anyuek a varos masik vegeben laknak (Bp.), apu Alzheimeres es anyu vele van, noveremez hagyjuk, anyosek 60 km-re laknak, apos dolgozik, anyos mar nem (na, helyette mindent megcsinal a ferje, meg foz is), de tavolsagi buszra nem hajlando felulni, mert leesik a gyuru az ujjarol, csak autoval hajlando jonni, ha apos hozza).
Eddig ketszer mentem el futni, amikor a babam meg csak kuszott, most hogy maszik es felall, nem merem az apjara hagyni, dvd-re se tudok tornazni, mert elmaszik... Csak remelni tudom, hogy ha a babam nagyobb lesz, es mar nem lesz neki ujdonsag a jaras, jobban ellesz egy helyben es legalabb tornazni tudok mellette.
Neked van, aki vigyázzon a kicsire, másnak nem igazán, mint ahogy nekem sincs. Azért nehogy azt mond, hogyha hetente 2 órát kellene a saját gyerekére vigyázni, mint ahogy a kérdező írta, az olyan megterhelő. Ha igen, akkor az baj.
19-es voltam.
Köszönöm mindenkinek a válaszát, volt egy nagy beszélgetésünk tegnap este:) És attól tartok, hogy lesz is még egy pár:)
A miheztartás végett szerencsére nem vagyok depressziós, csak kissé el vagyok fáradva, ennyi. Akinek a hozzászólásából pedig a burkolt megvetést érezni ez iránt, bizonyára nem tudja, hogy a depresszió egy nagyon komoly betegség, amit komolyan illik venni, pláne szülés után! Nem hiszti, nem nyavalygás. Nem kellene egymást leértékelni azért, mert nehezebb időszakát éli és segítséget kér. Senkinek az életébe nem látunk bele..
Azért jó volt olvasni, hogy nem vagyok egyedül ezzel. Nehéz ez az egész, mert valahol a társadalmunk az anyáktól elvárja a teljes szolgálatot a gyermek felé, mint régen, csak éppen azt felejti el, hogy régen generációk éltek együtt és a fiatal kismama soha nem maradt egyedül, segítség nélkül a babával! Úgy gondolom, ez nagyon nagy különbség! Köszönöm még egyszer mindenkinek és jó babázást :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!