Valami jó módszer az altatásra?

Ha elalszik a kiságyába, akkor miért nem ott altatjátok?!

Én örülnék a helyedben, hogy nem akar kézben elaludni!

Felesleges volt a babakocsis alvást bevezetni.

Még a legjobb alvó gyerek is (otthon, menet közben) kb. 6-7 hónapos koráig alszik csak el hosszabb időre babakocsiba.

A gyermekedet érdekli a külvilág.

Rakjátok be a kiságyba és simogassátok a hátát, fejét szépen lassan.

Mit szeretnél elérni?

- arra kell lassan 'átnevelni'

Olyat válassz ami hosszabb távon is tud működni. Én pl nem altatom, napközben csak játszik, és amikor nyűgösebb lesz, akkor elalszik.

Este van egy bevett szokásunk, egy menetrendünk, és az esti ivás/evés után mesélek neki, ő pedig közben elalszik (néha a melegtől nyűglődik, de szerencsére ez nem általános)

Kedves előző. Van egy nagyon jó könyv, amit ajánlok a figyelmedbe, ha tényleg érdekel a téma: Dr. William Sears: Éjszakai gondoskodás. Én ennek a hatására lettem együttalvás-párti.

De "röviden" válaszolok: Azért jó a gyereknek, mert neki jóóó sokáig napi 24 órás szüksége van arra, hogy mellette legyünk. Nemcsak ébren, hanem alvás közben is. Gondolj bele, hányszor és mi minden miatt is ébredhet egy baba (de akár egy kisgyerek is) éjjel: éhes, szomjas, fázik, melege van, tele a pelus, rosszat álmodott, megijedt, fáj valamije, oltást kapott, fogzik, megébreszti valami zaj, anyaigénye van (ebből ugye korszak is van, nem is egy)... Szóval, ha így nézed, majdnem az a "normálisabb", de legalábbis gyakoribb, ha egy baba kel éjjel, mint az, ha nem. Namost ha te távol vagy tőle, főleg másik légtérben, csak jóval később veszed észre, hogy baja van és később tudsz csak reagálni. Ez pedig kevésbé szerencsés, talán ezzel egyetértesz. (És itt nem az elkapatásról van szó - a fentiek mind szükségletek, amiket ki kell elégíteni. Ennek nincs köze az elkényeztetéshez, ez a szükséges gondoskodás.)

Továbbá, ha közel vannak egymáshoz, az az anyukának is jobb, kényelmesebb, hiszen nem akkora "macera" így felkelni és ellátni a babát. Megint gondolj azokra, akiknek sokáig és sokszor ébred a babájuk; nekik nagyon nem mindegy egy idő után, hogy milyen messzire kell menni éjszaka, hogy ülni kell a fotelban órákat, ringatni stb.

Nem tudom, neked mik a tapasztalataid, de én úgy látom, hogy az így (hordozva, szoptatva, kötődően stb.) gondozott babák általában kiegyensúlyozottabbak, mint azok, akiket máshogyan látnak el. (Ez persze nem szentírás, de nagy átlagban én ezt látom.) Én mindkét gyerekemet így nevelem és a nagyobbal, aki 4 éves, sose voltak pl. alvási nehézségeink; ami viszont visszatérő probléma és kérdés itt a fórumon is. Sose volt kérdés se az elaltatás, se a visszaaltatás: szoptattam este és éjjel is, fekve és ennyi.

Az együttalvás semmivel nem veszélyesebb, mint a különalvás, sőt. Erről külön fejezet szól a könyvben. Itt csak annyit, hogy vannak szabályok, amiket érdemes betartani; és emiatt mondjuk nem is mindenkinél és minden körülmény között működik ez a módszer. De aki szeretné és meg tudja oldani, bátran bevállalhatja, ha odafigyel ezekre a dolgokra.

A házaséletünk pedig nem gyerekfüggő, de erről már írtam egy másik kérdésnél is. Minket nem zavar, hogy ott van mellettünk a pici, sőt, anno a lányunk se zavart, pedig 2 évig aludt velünk. Olyankor nem arra figyelünk. Igaz, valószínűleg jó alvó is volt és mi se hangoskodtunk (ott). :)

Ezt érdemes lenne elolvasni:

[link]

Persze, ellenpélda mindig akad, de erősíti a szabályt. ;)

De nagy általánosságban szerintem igaz.