Van egy 10 honapos babam es most varom a 2. -at. Ki hogy egyeztette ossze a ket babat? Ugy ertem hogy vannak alap dolgok amit erdemes betartani a 2 gyereknel? Tapasztalatok, otletek, jo tanacsok?

Én most írok nektek egy kis biztatást. Nálam 16 hónap van köztük. Az első pár hét elég kemény volt, azt nem szépítem.

A picim most 4 hónapos, és már szinte semmi gond velük. Imádják egymást, a nagy puszilgatja, simogatja, a kicsi pedig vigyorog neki tele szájjal. Éjszaka már mindketten alszanak nyugodtan, talán ha 1-szer van ébredés, egymást sem zavarják pedig közös a gyerekszoba. Délután is együtt mennek pihenni, ez szerintem óriási dolog! Ügyesen egymásra hangolódtak, nem is igazán kellett őket szoktatni, bár szerintem nem is tudtam volna másképp, mint ahogy ők kívánják.

Amíg a kicsi eszik, érdemes a nagyot is megkínálni vmivel, vagy ha épp nem aktuális neki, akkor lefoglalni vhogy, így meg lehet előzni a hisztiket.

Úgy érzem, én nagyon szerencsés vagyok, hogy a nagy jól fogadta a kicsit, és nincs féltékenység, és hogy nagyon nyugodt, jó alvó mindkettő. Ha nem így volna, szerintem már nem volnék ép elméjű...

Jaj de jó,tehát van remény hogy ép ésszel megússzuk! :-)

Egy 4 hós kisfiú és egy 7 hetes pocaklakó anyukája

(első válaszoló voltam amúgy)

Nálunk 19hónap van a gyerekek között. A kicsi kopkop nagyon nyugis baba volt. Ébren is elvolt az ágyában és nézelődött, evett, picit babáztam vele, és mehettem a naggyal "kínlódni"(rettentő eleven, csélcsap kisember, az az igazán rossz gyermek), vagy a háztartást rendbe kapni. Igyekeztem a nagy napi egy alvását a kicsi alvásával szinkronba hozni. Etetni a nagyot nem nagyon kellett, hamar megtanult egyedül enni, a kicsi szopizott addig. Amikor a lány 2hónapos lett kikerült a kiságyból le a földre. Akkor egy kicsit többet kellett a nyakukon ülni(ne emelje fel a tesó ilyenek), de utána nagyon jól elvoltak. A nagyot amibe lehetett bevontam a kicsi körüli teendőkbe, "dumcsiztunk", miért kell a húgit pelenkázni, amíg a tesó szopizik nem tudok mozogni, egyedül kell játszon.

Amikor már a kicsi is beindult(kúszás-mászás-járás) akkor volt egy kis kavar, mert addig csak azzal játszott a tesó amit adtak neki, de ezen is hamar túljutottunk...

Most, hogy a nagy 3éves keményen dacos, a kicsi is kezdi nyitogatni a csipáját- felesel:D néha az idegösszeomlás szélén állok, de nem vészes. Egyszerre tudom le:D Mindennapi ténykedésembe próbálom őket bevonni, amennyire csak lehet(törölgessenek, vagy épp seperjenek, vagy segítsenek a mosásban ruhát válogatni, vagy épp teregetni, együtt főzünk, amíg nem veszélyes pl forró víz-olaj akkor fel kell menni az étkezőhöz)

Tanács, ötlet: Éld túl. Sajna amikor a kicsi megszületik tudod meg mi a jó módszer számotokra(nagyon sírós hasfájós baba mellett más lesz jó, mint egy angyali nyugissal)