Olvastátok? Meghalt a másik Érden elgázolt baba is.

Én azt gondolom, hogy ez nem tragédián csámcsogás. Anyuka, szülő legyen a talpán, akinek ettől a tragédiától nem szorul össze a szíve. Egy ilyen kérdés pedig nyilván ennek a bizonyos fokú feldolgozását célozza, azt, hogy azok a rossz érzések, félelmek, vagy pusztán a szomorúság, amely egy ilyen hír nyomán keletkezik, könnyebben legyen emészthető.

Én részemről kicsit pityeregtem is rajtuk, hiszen nekem is van egy lányom. A hasonló szituációt nem hogy elképzelni sem tudom, hanem belegondolni sem merek...

Ugyan már!

Szerintem sem csámcsogás, bár a kérdésnek sok értelme valóban nincs, mert alapból háromféle válasz jöhet rá.

Vannak a kisgyerekesek/terhesek, akik a saját gyereküket képzelik ebbe a helyzetbe és zokognak. Vannak az autósellenesek, akik szidják a sofőrt, (szem elől tévesztve, hogy az úttest az autósoké, tehát gyereket nem ott kell sétáltatni). És vannak a higgadtak, akik szerint nem kéne leszedni a keresztvizet senkiről addig, amíg nem tudjuk, mi is történt pontosan.

Persze, van, akinek jólesik hogy valaki ellen fröcsöghet (bocsánat, kibeszélheti magából).

De most őszintén: annyi baromságot megkérdeznek, pont ez ne férne el? Ha nem tetszik, nem kell rá válaszolni. Ennyi.

Nem csámcsogás feltenni egy ilyen kérdést. Nem csámcsogás kiírni magunkból a döbbenetet. Nem csámcsogás tényeket leírni, ezzel védve a sofőrt is. Nem csámcsogás tanulni az esetből.

De van, aki sajnos túlmegy ezen. A nagyon okosok, akik mindent jól csinálnak, akik soha nem kerülhetnek ilyen helyzetbe. Egy másik kérdésnél ugyanebben a témában valaki azt írta: "Milyen szülő az ilyen?"

Hogy milyen? Szerencsétlen, nyomorult, letaglózott. Mert hibázott. De akkor is ilyen lenne, ha mindent jól csinált volna, és úgy történik baleset. Mert akkor is megtörténhet, és akkor is feldolgozhatatlan.