Anyukák, Kismamák! Ti hogyan viszonyultok más gyerekekhez/milyen a kapcsolatotok az ismerős gyerekekkel?

"1. vagyok. Engem az érdekelne, aki nem szereti mások gyerekeit, az ugyanígy van a felnőtt társadalomban is, tehát csak magát szereti és más embert nem. Vagy pedig ez a gyerekekre mint gyerekekre (pici, kicsi, ilyen-olyan tulajdonságokkal) rendelkezik és azért nem szeretik. Szóval mi idegesít a többi gyerekben? Konkrétan? Mert érdekes gondolatmenetet vetett fel ez a kérdés."

15-ös válaszadó vagyok:

Nos, engem leginkább azért idegesít a többi gyerek, mert rengeteg rossz élményem volt velük kapcsolatban a saját gyerekkoromban. Óvodai csúfolódások, aztán iskolai kirekesztettség (hosszú), plusz amikor 5 éves voltam, a bátyáméknak akkor született meg a fiuk, két évre rá a lányuk (kései gyerek vagyok), és apám MINDEN játékomat odaadogatta nekik. Ez irtó szarul érintett. Azóta is ellenérzéseim vannak más gyerekekkel kapcsolatban, nem tudok ellene tenni.

Vannak persze olyan gyerekek, akikre ránézek, és azt mondom: húú, de gyönyörű gyerek!

De sajnos a jelenlegi környezetünkben is túlnyomó többségben vannak az "idegesítő vakarcs" típusúak. (Épp tegnap voltam szemtanúja, amint a szomszéd kissrác teljes elánnal rugdalta bokán az anyját, mert az nem akarta elvinni fagyizni este kilenckor...)

Úgy vagyok vele, hogy itt van nekem a saját gyermekem, őt már megtanultam kezelni, tudom, hogy mikor milyen viselkedést várhatok tőle, és ez nekem éppen elég.

(Nem utálom mások gyerekeit sem, csak legtöbbjük számomra ellenszenves - ebben persze az is benne van, hogy ütköznek a nevelési elveim más anyukákéval, pl. egy bizonyos helyzetet nem úgy kezelnék, mint ahogyan ő teszi. Ezt kár volna tagadnom.)

Ui.: Bocsánat, ha nem teljesen érthető a mondanivalóm, általában tudok fogalmazni, csak perpillanat kicsit elfoglalt vagyok az ebédfőzéssel, fél percenként ugrálok fel a géptől.)